Végre úgy döntöttem, hogy más várost is meg kéne nézni nem csak Indianapolist, úgyhogy elsőként a legközelebbi híres nagyvárosra esett a választás Chicago-ra. A héten interneten megvettem a busz jegyeket, majd tegnap kisétáltam a megállóba és egy jó 3 és fél óra buszozás után ott is voltam.
Oda felé a Megabus vitt, ami egy emeletes bus szolgáltatás, és egész normális, wc is van a buszon.
Ami még vicces, hogy térképen követtem, hogy merre megyünk, és kövtekző város neveken akadt meg a szemem: Leebanon, Egypt mintha a közel keltet ide hozták volna.

Miután leszálltam a buszról, a belvárostól nem messze, egyből neki indultam, hogy akkor felmegyek a Willis tower-be, és itt el is követtem az egyik tipikus turista hibát, hogy a legnagyobb tömegbe akartam én is feljutni. Közel 2,5 órás sorban állás volt az egész, persze fel darabolták több részletbe. Először sorban állsz, hogy lejuss a turista fogadó részben, majd sorban állsz a biztonsági vizsgálatra, majd mész tovább, hogy meg vegyed a jegyet, következő sor, hogy lekezeljék a jegyed, még egy sor, hogy meg nézhess egy filmet, ezzel is azt elérve, hogy nagy tolongáss igazából ne legyen, végül egy már csak egy sor hogy beléphess a liftbe ami felvisz a 103. emeletre. Ekkor mindenki azt gondolná, hogy több sorban állás nincs, pedig van, sorban állsz hogy kiléphess az üveg kalitkába hogy lenézhess 103 méter magasról, és végül ha már meguntad a nézelődést, sorban állsz hogy lejuthass a liftel, és kijuthass az épületből. El kell mondanom, a végére már nekem is a tököm tele volt a sorban állással, pedig én egy türelmes ember vagyok.

Maga a Willis tower, vagy régebbi nevén Sears tower, az Usa 2. és a világ 14. legmagasabb épülete (ezt most wikipediáztam ki), és tényleg láthatóan magas a többi toronyhoz képest is. Ahogy a filmecskében mondták, a Sears vállalat rendelte meg 9 épület együttesből áll, melyből csak 2 torony éri el a 108 emeletet, és ezek 1450 láb, vagyis 442 méter magasak, csak hogy egy kis építészet történet is legyen.

A sorban állás után már túl sok kedvem nem volt egyéb turista látványosságot nézni, úgyhogy inkább csak az utcákat róttam a környéken. Azért eléggé zsúfolt egy város, sok ember, néha még magyar szöveg is megütötte a fülemet, de eléggé vegyes nép van az utcákon, és az utcáról nézve annyira nem látszik a tornyok magassága, mert ha fel nézel el takarja a többi ház magassága.

El sétáltam a tó partjára is ami a Michigan tó, maga a part kicsit olyan mint Angliában, van Dock és nagy részt füves rész, és persze nem látszódik a túl part, szóval tényleg tenger hatása van, bár amúgy is az USA egyik legnagyobb tava.


Épp a városban valami Halloween-i felvonulás is lehetett, mert sok jelmezes embert is láttam, főleg mikor egyszer csak a szellem írtok álltak meg mellettem. Még láttam kisgyereket Darth Vader-ként, de persze túl gyors volt hogy lefényképezzem.

Enni viszont túl különlegest nem tudtam, vagy nem is találtam, mert leginkább McDonald’s, Jimmy John’s, Subway van minden sarkon, éttermet sok, szóval mikor megtaláltam a Vapianot, akkor úgy döntöttem, hogy éhesebb vagyok annál, hogy tovább keresgéljek.

Haza felé szintén busszal jöttem, csak a Greyhound társaság buszával, aminek még normális busz állomása is van Chicagoban. Maga a társaság távolsági buszokat üzemel, például az én buszom egészen Atlanta-ig ment. Az állomás mondjuk eléggé lerobbant, meg inkább a szegényebb emberek buszoznak. Viszont a sofőr nagyon normális volt, meg gyorsabban is ment, mint ide fele jövő, mert 3 óra 10 perc alatt Indianapolisban voltunk.

Szóval együttvéve Chicago egy nagyon nagy város, és érdemes volt elmenni, de legközelebb, ha megyek akkor nem 1 napos túrára tervezem, hanem legalább 1et ott is alszok, mert így sok mindent nem láttam, és csak elfáradtam.