Mivel holnap este még lesz egy búcsú sörözésem, és csütörtökön indulok, így ma ültem le, hogy megírjam záró soraimat. Eltelet megint 2 és fél hónap Indianapolisban, és ilyenkor fura is vissza tekinteni milyen gyorsan tűnik. Próbáltam azért most is némi élménnyel gazdagodni, hátha van még új mit Indianapolis adathatott nekem, és találtam is.
Igazából az utolsó hét már tényleg haza utazásról szól, utolsó vásárlások, hátha még elfelejtettem valamit, aztán jön most a kérdés, hogyan fogok beférni a bőröndjeimbe, bár kis dolgokat vettem, de még így is soknak tűnik. A vásárlás miatt vasárnap megismertem a helyi tömeg közlekedést is, vagyis busszal mentem ki az egyik nagy plázába. Őszintén annyira nem vészes dolog, bár voltak furcsa alakok a buszon, de szerencsére senki nem akart hozzám szólni, úgyhogy én csak arra próbáltam koncentrálni, hogy megtaláljam hol kell leszállni(bár mint kiderült az se nehéz, mert konkrétan a pláza parkolójában van a busz megálló).
Bent az irodában is inkább már lassan mindenki jön hozzám búcsúzkodni, és elmondani még sokszor hogy mennyire sokat segít nekik, hogy itt voltam.

Na de akkor legyen egy kis összefoglaló az elmúlt 2 és fél hónapról és amit tapasztaltam.

• Indianapolis még mindig egy kedves emberek által lakott város, vagyis még mindig furcsállom, hogy mennyire érdeklődőek tudnak lenni a helyiek, mikor rájönnek, hogy nem ide valósi vagyok.
  
  
• Nyáron itt is meleg van, de ráadásul eléggé párás az idő, aztán néha esik az eső, na olyankor jobb ha minél előbb fedél alatt vagy, mert esernyővel is 5 perc alatt elázol.
  
  
• Jó volt, hogy a szállásomon volt bicikli, így kicsit jobban körbe tudtam járni a város részeit, és legalább sportoltam is kicsit. Persze rájöttem a kinti autós közlekedésre is, hogy az autósok itt is az út urai, de leginkább a gyalogos átkelőt nem szeretik.
  
  
• Ha már sportolás a kint létem alatt 41,82 km-t futottam (majdnem egy maraton, mérést a runntasticról szedtem), csak hogy küzdjek az itteni étkezés okozta elhízástól, bár szerintem így is viszek haza néhány extra kilót magamon
  
  
• Újabb közöségekbe vettem részt és sikerült a latin kultúrával is ismerkednem, azaz sok mexikói ételt és italt fogyasztottam, meg már egy-egy szót megértek spanyolul, de összefüggő beszélgetést még mindig nem értem.
  
  
• Voltam új helyeken is, jártam az állatkertben, és láttam Indianapolis állítólag leginkább helyi dolgát, azaz a State Fare-t (bár még mindig azt mondom, hogy csak egy Vurstli), és találtam egy két új jó éttermet is.
  
  
• Sikerült eljutnom New Yorkba, ami jó kikapcsolódás volt, tényleg élveztem, és jó volt látni azt a várost amit szerintem már kb. mindenki látott tv-ben filmekben, de élőben más mégis ugyanaz. Bár azért ahogy a pénzügyeimet számolom, lesz emiatt kicsit fejfájásom, de hát na egyszer nyaral az ember New Yorkban.
  
  
• Viszont egy valamire rájöttem kint ,hogy egyedül nehéz, főleg ha a családod és barátaid egy másik kontinensen vannak, akkor jól jöhet ha van valaki akivel magyarul megoszthatod gondolataid, és persze ott van a sok féle modern eszköz amivel elérheted barátaidat, de mégsem ugyanaz mint élőben, főleg, hogy sokszor az időzóna akadály miatt mikor nekem munka vége van otthon már éjszaka, így nehezebb bárkivel is beszélni.

Remélem azért tényleg az itteni cégnek is hasznos volt a kint létem, és sok tudást tudtam átadni a kis Support csapatnak, és ezt a tudást tovább fejlesztik majd, de meglátjuk. Lényeg, hogy jól éreztem magam kint, még ha nem is így terveztem a nyaramat, azért nem hagytam volna ki, és hátha vissza jövök még.

Végére sajnos még egy megemlékezést is írok, sokáig gondolkoztam, hogy megemlítsem a blogban, de rájöttem, hogy ezek a hírek is velem vannak. Míg kint voltam sajnos két embert is elveszített a Budapesti iroda, és nehéz felfognom, hogy úgy megyek haza, hogy őket már biztos nem látom. Mikor értesültem Laci, majd később Robi halál híréről, nem tudtam, hogyan dolgozzam fel, még mindig nem tudom, hogy valakit 6évig majd minden nap látsz, beszélsz vele, együtt dolgoztok, és innentől már nem látod, és elbúcsúzni se tudtál tőlük. Mindketten meghatározó részei voltak a cégnek, Laci alapítója, Robi késöbb kapcsolódott, de kettejük munkája sokat tett ahhoz ahol most az Emarsys jár. Ezt a néhány sort ő emléküknek szánom. Nyugodjanak békében.

Ma volt az utolsó napom, és sok tervem mára nem volt. Szerencsére a szállás adómmal megtudtam beszélni, hogy ott maradjon a bőröndöm ,amíg még mászkálok kicsit, mivel a repülőm csak este 9kor megy (most épp itt vagyok a reptéren mikor írom a sorokat), sőt még a kulcsot is magamnál tarthattam addig. Ma amúgy tényleg nem csináltam sok mindent, elmentem Coney Islandre, majd kicsit még sétáltam a városban, aztán felvettem a csomagom és jöttem a repülő térre.

Inkább egy kis összefoglalót írnék New Yorkról, vagy inkább mit csinálj a saját tapasztalataim és amiket hallottam.
Maga a város hatalmas, én leginkább csak Manhattan-t jártam be, de még így se voltam mindenhol. Ha turista vagy készülj fel, hogy vagy sokat sétálsz, vagy sok pénzt költesz Taxi/Uberre. Azt tudni kell, hogy a Metró járatok leginkább észak-dél irányában közlekednek, azaz ha keresztbe akarsz menni Manhattan-en akkor gyalogolni kell.

• A Metró elég használható, bár néha nem árt figyelni, hol jársz, mert nem minden járaton írják ki melyik állomás következik. És van ahol érthető bemondó nő mondja be az állomásokat, de van amikor a metró vezető mondja, ami eléggé érthetetlen. Ja és az állomások eléggé koszosak, szóval óvatosan tapizd a falakat
• Maga a város drága, főleg ha turisták által ismert helyen keresel enni. Néha nem árt érdeklődni, vagy Google-t használni, bár az se egyszerű, vagy néha a szerencsére bízni magad. Amit minden New Yorkba utazónak ajánlok, hogy előtte néhány nappal böngéssze végig a Youtube-ot, mert hasznos helyi tippeket lehet kapni, mi ingyenes, vagy hol van olcsóbb dolog, vagy hogy miért ne fotozkodj maskarás emberekkel (mert pénzbe kerül).
  Igenis nézd meg a tipikus turista látványosságokat, mint a Time Squere, Central Park, MET, stb.
  Persze vannak különlegesebb dolgok is, de azért ne hagyd ki mégis azért jöttél ide.
• Hétvégén mindenhol tömeg van, főleg ha turista könyvekben ismert helyre mész. Több helyen olvastam például a Katz Deli szendvicsezőröl, ahol ki kell próbálni a Pastrami szendvicset, na én szombaton elsétáltam mellette, nagyjából fél kilométeres sort állt az étteremen elött.
• Ha taxi/uber-t fogsz nem jelenti azt hogy gyorsabban oda érsz az adott helyre, éjfélkor is dugó van sok helyen.
• Ha souvenirt akarsz vásárolni a tipikus souvenir boltban, kb ugyanazt kapod mindegyikben kb ugyanazért az árért. Bár egyszer elkövettem azt a hibát, hogy megláttam 15 képeslap 1$ért, ki is választottam megvettem, majd 2 sarokkal arrébb 30-at ajánlottak 1$ért (és ugyanazok a lapok voltak), bár igazából nem volt szükségem 30ra, 15öt meg szét tudok osztani.
• Ebédre az 3$os pizza szelet egész jó ajánlat, max egyél kettőt és akkor biztos jól laksz, az utcai árustól max hot-dogot vegyél, de azt se az araboktól, ahol gyrost is kapni, mert szerintem eléggé hasmenés közeli helyek.
• Nyilvános wc-t nehéz találni, szóval vagy keress turista központot, mint a Rockefeller Center, vagy ilyenre ott a McDonalds, tegnap este volt, hogy nagyon kellett pisilnem, bepróbálkoztam egy Hotelben, ott azt mondták, hogy nincs a lobbiban, úgyhogy megláttam egy Mekit bementem, és full ingyen használtam a mosdót, bár lányoknak nem árt guggolásra gyúrni, mert eléggé durva helyeket láttam, bár női wcben nem jártam.
• Ha szereted a filmeket, elég sok híres helyet fogsz találni, érdemes rá keresni előtte hogy hol van, de megtalálod őket.
• És a legutolsó, ha tömeg undorod van és zavar hogy nagy adag ember tömegen kell át kelned, akkor New York nem a te városod, itt sokan laknak, sokan dolgoznak, és mindig sokan vannak az utcán szokj hozzá, max találhatsz egy-két eldugott utcát ahol alig látsz embert, de sétálj két utca sarkot és megint sokan lesznek.

Szóval New York egy olyan hely amit szerintem mindenkinek érdemes egyszer megnézni, mert amúgy is láttad már a legtöbb filmeben, hír adásban, sorozatban, szóval nézd meg, mert jó hely
Nekem még van nagyjából 1,5 hetem Amerikában és utána irány haza, talán még egy bejegyzésem lesz, de már nem sok.

Mai napomat egy gyors reggelivel kezdtem, nem máshol mint a Tiffany’s előtt, csak hogy emléket állítsak egyik kedven Audrey Hepburn filmem elött. Amúgy épp zárva volt az üzlet, mint ahogy a 47 utcán az össze gyémánt bolt is, végülis szombat van. :D
Még a Tiffany’s -ról anyit, hogy a Trump Hotel, melett van, ahol sok marcona géppuskás őr áll, bár nem teljesen értem, mert szerintem Mr. President Washingtonban van, vagy a franc tudja hol. Tiffany’stól amúgy nem messze van a Plaza Hotel, és a Central Park, lehet, hogy Donaldot a Plaza Hotelbe kellett volna keresnem, hátha ő nyit ajtót (reszkessetek betörők 2)

Aztán körbe jártam a Central Parkot, ami elég nagy, jóval nagyobb mint a Margit sziget, és kicsit el is csodálkozik az ember, hogy kinek jutott eszébe, hogy jó itt ezt a nagy területet hagyjuk meg zöld résznek, ne építsük be, de szerintem jó döntés volt. Igazán kellemes a nagyvárosba egy hatlams park. Persze nagyon sokan futni járnak ide, de tényleg, szinte majdnem minden percben jött egy futó, bármilyen kis eldugott útra tértem. Voltam a csónakázó tónál, majd nagy tónál is, láttam a kis hidakat ami alatt a Hair elején a katonai behívót elégették. Azért a Park legészakibb részére már nem mentem mert annál fáradtabb voltam.

Úgyhogy kis pihenés után gondoltam mi maradt még, nem más mint Chinatown és Little Italy, úgyhogy metróra fel és irány a déli részleg mert ott található mindkettő. Ráadásul sikerült úgy kiszállnom, hogy láthattam azt a Telekommunikációs tornyot, amit még a Men In Black-ben is látható mint fő hadiszállás. Kis séta után meg is lett a ChinaTown, amit elsőként onnan vettem észre, hogy egyre zsúfoltabb utcák voltak, és egyre több ázsiai ember jött szembe. Maga negyed nagyon zsúfolt, iszonyat sok ember mászkál ott, és szerintem a fehér emberek 70%-a turista, a maradék aki max vásárolni jár oda. Nem nagy rész kb. 5 utca sarok, de nagyon zsúfolt és amit már régebben egy kínai lakótársamnál észleltem (még anno Svájcban kb 6 éve) nagyon büdös van, mármint leginkább a különböző fűszerek és zöldségek össze főzése és annak kipárolgásának hatása, de szerintem nem Európai ember orrának való. Ne legyen félre értés szeretem a kínai ételeket, csak mikor kézhez kapom nem érzem a főzés közben szagokat.
Little Italy viszont nem más mint kb a Váci utca csak olasz étteremmel. De tényleg, én azt gondoltam, hogy majd a Keresztapából híres jeleneteket látom, veszek egy zsák narancsot, miközben egy csikorgó kocsi megáll, de nem, csak Taverna és Pizzeria minden házban.
Na ezután jött az amikor tényleg csalódtam vagy 3szor a Google szolgáltatásiban, mivel éhes lettem, ettem volna valamit és nem a túl árazott olasz éttermekben, úgyhogy telefon elő, keresés, és első találat, kb 10 perc gyalog, oda érek hatalmas sor, mondom nem gond más is így talált ide, újabb keresés, találok egy szendvicses boltot, kb 15 perc, megnézzük. Oda érek semmi sehol, járok fel alá, de nincs, majd egyszer meglátom, hogy egy lerobbant étkezdébe megy egy-két ember be, mondom talán ez az, benyitok és kifordulok, nem vagyok egy kényes ember, de ez nekem is sok volt. újabb keresés végre találok egy pizza szeletest, normál áron. Majd jött a következő gond, hogy hát kéne keresnem valami mellékhelyiséget, megint google, kidob egy hleyet 17 perc séta, williamsburg, ami kb Manhattan színes bőrű lakosainak lakhelye, de mondom nem érdekel megtalálom, persze nem ott volt ahol a térkép mutatta. Szóval itt mondom mindenkinek lehet okos telefon, meg Google, Siri meg tököm tudja, de nem mindig tudja mi hol van.
Utána leértem a partra sikerült szüleimmel telefonálnom, majd kicsit vissza szállásra, pihi, telefon töltés, aztán a szállás adóm javaslatára, felszáltam egy kompra a Roosevelt Islandről, ami egészen a Wall Streetig vitt. Na ez tényleg tetszett, mert szép kilátás volt a városra, maga a komp néha begyorsult és úgy kellett kapaszkodni, hogy el ne essél, szóval élvezetes volt.

Aztán Wall streeten megint körbe néztem, csináltam egy-két képet, majd találtam egy kellemes kocsmát, leginkább pénztárca barát. Olcsó jó sör, meg ehető étel (bár a burger kicsit éget volt), és mogorva ír csapos, legjobb kombináció szerintem (mert a mogorva csapos nem akar társalogni)
úgyhogy így zártam az utolsó teljes napomat New Yorkban, holnap kicsit még nézelődők, mivel a repülőm csak este 9kor megy, úgyhogy lesz még idöm.
képek szokásos helyen https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2299693453380508&type=1&l=33eda41ea5

Mivel tegnapi este hosszúra nyúlt, meg ma amúgyis esős idő volt, úgyhogy Múzeum napot tartottam, meg ugye néha művelődni is kell a kultúrembernek. Szóval mi mást is választhattam mint reggel bevettem magam a The Metropolitan Museum of Arts, múzeumba, és itt aztán tényleg híres dolgok vannak kiállítva. Gyakorlatilag Európa történetének híresebb festményei szobrai, ami nem a Louvre-ban vagy Amersterdam különböző múzeumaiban, esetleg a Vatikánban van, az mind itt van. Az első emelet ókori és középkori szobrokkal, egy-két festménnyel van kirakva, és van még egy Egyiptomi rész is.
Aztán jön a második emelet, ahol az Európa rész kezdődik a reneszánsszal, találtam itt Rembrandt-ot, meg nem tudom sok híresebb festményt, szerintem a képekről megfejthető ki csinálta, én viszont nem vagyok jó művészet történelemből.
Majd a következő terembe jött az impresszionista, és modernebb festők, volt külön terem a korai és késői Monet-nak, volt korai Picasso is, egy-két nagyon modern részleg is. Igazából most láttam élőben impresszionista festményt, és mi mást, mint Monet, de volt Pissaro, Renoir, Sissley. És persze Vincent Van Gogh önarcképe is megtalálható.

Ezek után kicsit körbe jártam még a múzeumot, van még Ázsiai, Amerikai, és Afrikai kiállítás is. Felment az 5ik emeletre, ahol egész szép kilátás van a városra, ja azt tudni kell, hogy mag a MET, a Central Park oldalán van, úgyhogy még jobban kijött a felhőkarcolók, és a park környéke.
Ebédre rögtön a múzeum elött betámadtam egy hot-dogost, ami finom volt, de nem elég, legalábbis utána még éhes maradtam, de már esett az eső, és fáradt is voltam, úgyhogy vissza indultam a szállásra, persze találtam egy pizzériát is, ahol még egy szeletre beugrottam és utána tértem vissza a Rosevelt Islandre.
Délután a pihi után, újra irány Mannhattan, és mivel olvastam, hogy a MOMA ingyenes péntek 4től, úgyhogy nem is volt más választásom mint irány a Museum of Modern Art. Na itt egy dolgot nem gondoltam át, azaz, hogy nem csak én tudok arról, hogy ingyenes, hanem kb. minden turista. Iszonyat tömeg volt a múzeumba. De azért szépen végig jártam az 5 emeletet. A 19. századtól egészen a mai modern művészetekig.

Persze a legnagyobb tömeg Van Gogh Csillagos éj képe elött volt, tényleg úgy kellett oda verekednem magam, hogy tudjak egy-két képet csinálni, és persze más is így volt vele. Utána a többi terembe azért eloszlott a tömeg, és ráértem filozofálni a modern művészeten. Amit nagyon nem értek, volt egy-egy kép amit ha az 1 éves unokaöcsim kezébe adnék különféle filctollakat, ő is simán „megfestene”, vagy egy terembe volt kirakva 8 kép, amin 3-4 csíkban a fehér több árnyalta látszott. Viszont amit meg sajnáltam és leginkább ezért mentem oda, hogy Pop-art és Warhol képekből csak egyet-egyet találtam, szerintem biztos a többi valamiért átalakítás miatt van, de engem tényleg ezek érdekeltek volna, de hát ingyen lónak, vagy ajándék lónak ne nézd a fogát.
Utána fáradtan meg éhesen kis guglizás után találtam egy olasz éttermet, ahol végre ehettem egy fasírtos tésztát. Nem volt rossz, de annyira nagy szám se, bár maga az étterem is eléggé csöndes volt amin csodálkoztam is. Igazából itt a legnagyobb gond nem az, hogy alig van miből választani mikor estére keresel étteremet, hanem annyi van, hogy már azért nem tudsz választani, és különböző portálok különböző éttermeket ajánlanak.
és most már vissza is értem a szállásra, és szerintem nem sokat fogok tökölni, hanem előbb utóbb alszom egyet, mert tényleg fáradt vagyok, holnap meg majd még kitalálom mit nézek, meg bár reggel sejtem hol fogyasztom el a reggelimet.
képek a múzeumokból itt: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2302356879780832&type=1&l=0d4a96ed4e

Tegnap már, 7körül ébren voltam, és nem tudtam mit csináljak mert mindenki más még aludt, úgyhogy össze kaptam magam és irány be a város. Igazából elején még úti célom se nagyon volt, csak hogy valahol reggelizzek, úgyhogy kb 3 metró megálló múlva leszálltam, kis guglizás után találtam is egy kvzot ahol, normál kv és némi péksütemény volt a reggelim. Majd térképet ragadva elindultama Time Squerre. Rögötön az ABC news TV társaság épületet elött belefutottam egy kinti műsorba is, úgyhogy meg volt a negyed perc hírnevem, mert Amerikai TV adásban látszódhattam, bár ahogy megnéztem, eléggé tudni kell hol vagyok, hogy lássanak. (link itt)
Aztán tovább sétálva, rögtön megtaláltam a turista csapdákat is, bár mivel tudtam így annyira nem volt csapda számomra, de igen rögtön egy srác a kezembe tukmált egy CD-t hogy itt a saját albuma, vegyem hallgassam meg, én meg szépen vissza adtam neki, hogy kösz nem, max tegye fel az internetre akkor meghallgatom. Aztán jöttek a beöltözött figurák, hogy fényképezzek velük (szintén sokba kerül). Szóval kicsit menekülni kell a téren, de reggel még könnyű mert alig voltak emberek.

Utána kicsit sétáltam a Broadway-en, majd elsétáltam a Rockeffeler Centerig, ott megnéztem, hogy 30$ feljuttni a tetejére, úgyhogy úgy voltam inkább máskor. Majd az 5ik sugárúton (szép magyarosan) elindultam az Empire State Bulding felé, mikor is megtaláltam a Public Libary-t úgyhogy be is mentem kicsit körbe sétáltam, az egyik teremben még egy Munkácsy festményt is találtam. Aztán jött is az Empire, kívülről körbe jártam, jó nagy lentről nem is látszik a teteje olyan nagy. Majd még kicsit sétálgatva elértem a furcsa 3szög alapú épülethez is(ami asszem az első felhő karcolók közt volt)

Ebédre gondoltam autentikus leszek, úgyhogy szereztem pizza szeletet, ami egész finom volt, vagy legalábbis ez a NewYork style pizza eléggé hasonlít a normál olasz pizzához.

Ebéd után némi pihenő, aztán metrót fogtam ki Brooklynba, és onnan fel a hídra vissza Manhattan. Maga a híd eléggé hosszú, főleg 30°-ban nem olyan kellemes séta, ha közben még a turistákat is kell kerülgetni, bár én is az vagyok. A túloldalon, viszont kellemes meglepetésként ért egy utcai break tánc bemutató, eléggé tehetséges srácok voltak. Na itt jött a kérdés, hogy hova tovább, mivel amúgy is a Downtownban voltam (itt ez elég egyszerű Manhattan alja a downtown), úgyhogy gondoltam meg is nézem a World Trade Center tornyainak helyét. Öszintén nem más mint 2 nagy gödör, némi vízeséssel, meg körbe név táblákkal a hősökről, de alapjába véve egy szomorú hely, és nekem inkább az volt a furcsa, hogy a közelbe sok másik torony van, bár 2001ben még biztos nem így nézett ki a környék, de hogy kicsit zsúfolt lehetett mikor lebomlott a 2 torony.
WTC után kicsit elkalandoztam a Wall Streetre, ami nem nagy és sok minend nem látszik, leglaábbis nem igazán tudtam melyik a nagy tőzsde épület, de sok minden tényleg nincs ott ,mg este 6kor gondolom alapból már nem is üzemel.
Ezek után jött a kérdés, hogy akkor hol vacsizzak, és rögtön be is ugrott, hogy mi lenne, ha megnézném az „így jártam anyátokkal”-ból a kocsmát, ami normál néven MacGee’s és nem MacLarens, de belülről a berendezés hasonlít, a csapós egész normális volt, a kaja szokásos bár stílus, sör meg volt normális is. it elidőztem, kicsit, majd jött a rádöbbenésem, hogy fél9 van még nem akarok vissza menni a szállásra, mi legyen. Ekkor jött a követekző ötlet, hogy van a Comedy Cellar, ahol híresebb Stand Up Comedy’se kezdték az életüket. Átmetróztam megtaláltam, hosszú sor. Mondom megnézem mi lesz belőle hátha bejutok, sor elindult, majd szembe találtam magam egy biztonsági örrel, hogy akkor hány főre, mondom 1. Mondta ok felírja a nevem jöjjek vissza fél10kor. Sok tenni valóm nem volt, beültem egy másik helyre megittam egy sört, madj fél10 vissza és én csodálkoztam, hogy tényleg volt helyem, úgyhogy be is ülhettem 2 italt plusz 14$-ért egész jó kis Stand Up estet kaptam. Viszont már elég késő volt nem volt kedvem metrózni, úgyhogy megint egy Uber és irány vissza a szállás. valamikor éjfél után érkezhettem meg, ezért is ma reggel írom a blogot.
Képek a szokásos helyen: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2299693453380508&type=1&l=33eda41ea5
Ma meg múzeum napot tartok

Az egész úgy kezdődött, hogy gondoltam idén is kéne valami kirándulás, ha már kint vagyok újra, és persze jött is az első gondolat, hogy sose voltam még New Yorkban úgyhogy, mi másra eshetett volna a választásom mint a Nagy Alma. Még múlt hónapban találtam is repülőjegyet, majd gyors keresgéléssel AirBNB-t is, amivel azért vannak kifogásaim és nem is volt egyszerű, jó helyen jó árú szállást találni, de meglett 3an vagyunk egy szobában a Roosvelt szigeten, ami rögtön Manhattan mellett van.
Szóval ma reggel hajnalba ébredés, maradék cucc bepakolás, majd irány a reptér. Repülőre fel, NewArk NewJersey leszálltam. Innen jött a googlizás, hogy hogyan tovább, a szállásomra, jött is rögtön, hogy vonat Pennsilvania Station, majd onnan F metróval a sziget. Vonatra leértem, rögötn meleg és pára, 30 perc zötyögés be, megérkezek Mannhattenbe kijövök és akkor látom meg elsőként New Yorkot, sárga taxik, magas épületek mindenhol nagyon sok ember. Megint térkép elő akkor merre is, nagyjából meg van, és rájövök miért is jó a számozott utca, mert 56 után az 57 jön, és ez egyenlőre tényleg így van.
Metró állomás meg van jegy vétel, lent metróra várás, na mindenkinek itt kijelentem, hogy otthon a 3as metró, meg a régi 2es csodaszép állapotban van. Tiszta retek minden az állomáson, szemét a sín közé hajítva, egy két csöves, néhÉNY patkány, szóval kicsit durva .. :D
Végül megérkezem a szállásra egész jó kis helyen van maga sziget csöndes, inkább tényleg lakni járnak ide mint dolgozni. Szállás adom felenged, meg mutat mindent, ad kulcsot is. Ezek után elő a telefont, mert Dominikkal megbeszéltem, hogy ők is pont itt lesznek úgyhogy találkozzunk. össze egyeztetjük, találkozunk ebéd. Majd kis pihi és irány a libegő (amit itt Tram-nak hívnak, de szerintem nem villamos).

Aztán onnan át High Line Park, ami egy régi vasút sínből csináltak parkot, és nagyon hangulatos, ahogy a hatalmas épületek közt egy sávban szinte egy erdő van. sokat sétáltunk itt, majd jött az ötlet, hogy nézzük meg a Szabadság szobrot, szóval Station Island komp ami ingyenes. Na itt nagyjából csak fotóztam a kompról leginkább a szobrot meg Manhattant.
Station Islanden persze jött a felismerés, hogy innen a leg érdemesebb vissza jutni ahogy jöttél, azaz a komppal úgyhogy kis időzés a következő kompig majd tényleg vissza. Persze közbe a telefonom lemerült, úgyhogy Dominikra hagyatkoztam mindenben.
Végül találtunk egy kellemes olasz éttermet meg volt a vacsi is. Aztán jött számomra az izgalom, mert mint kiderült a metró, este nem úgy közlekedik, és nem áll meg a szigeten, és nem tudtam mi legyen szóval végül a maradék kis százalékot elővéve szereztem egy Ubert. Életemben először halottam valakit igazi afrikai kiejtéssel beszélni. Ő elhozott, majd lent a kapuba nem sikerült kinyitnom az ajtót, próbálom elérni a szállás adód, mire szerencsére jön egy nő aki levitte a kutyáit és kinyitja, bejutok, majd a lakásba is és megnyugodok. és most leírtam mindent.
Holnap szerintem jön a tipikus látni valók azaz Time Squere, Central Park, Rockefeller, Empire State Building, Word Trade Center helye. szóval amit mindenki ismer de mégis élőben kell megnézni
további fótók facebookon https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2299693453380508&type=1&l=33eda41ea5

Vannak hetek amikor tényleg semmi különös nem történik, és most ilyen hétköznapok voltak. Már lassan szokásommá válik, hogy reggelente ugyanabba a kávézóba térjek be, a szokásos Flat White-ért (dupla preszó, egy kis tejhabbal) és papírpohárral a kezembe menjek be az irodába. De persze van az is amikor annyira szakad reggel, hogy Ubert hívok, mert esernyővel együtt is eláznék mire beérek. Munka természetesen van mint mindig, és már az újabb emberek is egyre bátrabban hozzám jönnek kérdezni, végülis ezért mentem. Inkább hétköznap esténként van amikor unatkozom, és mivel tv-csatornám nincs túl sok, úgyhogy Netflixet bambulom, majd alszok. Hétvégre meg mindig próbálok valami programot kitalálni, hogy ne csak a lakásba üljek és tvzek, ha már itt vagyok.

Így eset, hogy Andry javaslatára kimentem megnézni az Indiana State Fair, kiállítást. Ami nagyjából 2részből áll, farmer kiállítás, aminek része tehén vásár, traktor kiállítás, gabona vásár meg hasonlók, és van egy Vurstli része is amiben van vidámpark, cirkusz, iszonyat sok kaja stand, meg állat simogató.
Mivel a honlapon olvastam, hogy biciklivel is lehet menni és akkor 1$-al kevesebb a belépő eléggé egyértelmű volt, hogy akkor azzal megyek. Volt rendes bicikli parkoló, ahol attak sorszámot, majd elvitték a biciklimet, mint nagy szállodák és éttermek elött az autós parkolás. Aztán bent a kiállítás részlegen elsőként körbe jártam az egészet, hogy tudjam mi merre, majd beültem kicsit a tehén versenyre, bár nem teljesen értettem, hogy mi alapján díjazzák a teheneket de mindig egy fehér ruhás lány, vagy kisfiú húzta be, vitte körbe, aztán a bírok pontoztak. Majd miután eleget ücsörögtem (leginkább ezért mentem be, hogy leüljek) körbe jártam az éttel mérő autókat, és végülis sok választék volt, de annyira nem, mert egy idő után ismétlődött minden. Végül megakadt a szemem a következő mondaton: Fried Mac N Cheese, azaz rántott sajtos makaróni, tovább nem is gondolkoztam, mondom ezt ki kell próbálni. Mert tegyük hozzá itt Amerikában szeretnek rántani mindent, ettem már rántott savanyú uborkát, meg persze hagymakarikát, meg halottam még elég extrém dolgokról is. Összeségében nem volt rossz, igazából 3szög formában tállat mac n cheese, volt a rántás túl sok extra ízt nem adott hozzá.
Kaja után néztem a program füzetben, hogy lesz 1től lesz cirkusz, úgyhogy mentem is megnézni, na fél1kor már lezárták a cirkusz épületét, hogy megtelt, úgyhogy nem jutottam, be a következő előadás meg 4kor lett volna, ahhoz meg már elég fáradt voltam. Úgyhogy még kicsit körbe jártam végig néztem a vidámparkot, volt mindenféle erő és ügyességi játék, hogy hatalmas macit nyerhess (randihoz biztos jó hely lehet, legalábbis a filmekben a fiúk ilyenkor nyernek egy óriás macit a lánynak, és tényleg voltak megnyerhető óriás macik). Aztán bejutottam egy épületbe ahol leginkább különböző standokon mindent rám akartak tukmálni, bár életemben először (és kicsit rasszistán hangzik) egy fekete srác kipucolta cipőmet, bár nem kértem rá, de annyire elakarta adni a nem tudom milyen cipő ápolót, hogy kipucolta, én megköszöntem, majd tovább álltam. Aztán végül annyira fáradt voltam, hogy inkább haza bicikliztem, amitől persze még fáradtabb lettem. Ja és most itthon vettem észre, hogy kellett volna nap tejjel kennem magam, mert a homlokom, meg a nyakam teljesen leégett, mindegy legalább van fenistilem.
Képek facebookon

Már megint egy hét, de most már nem csak egy hét hanem 1 hónap is eltelt, hogy kint vagyok, és azért néha vegyes érzéssel tölt el a kint létem. Egyik oldalon ott van, hogy igen újra itt Amerikában, másik oldalon meg ott van, hogy a nyaram közepén történt mind ez, és őszintén, jó kint, de leginkább dolgozni jöttem nem nyaralni, és ezt át is érzem, főleg mikor látom mások Balatonon, tengerparton süttetik magukat, itt a legközelebbi tó is 3,5 óra autóval/busszal. Munka pedig van, hét elején legalább le tudtam ülni Daniellel kicsit beszélni, hogy mi a helyzet a Support csapattal, különösen az egyik tagjával akire jó pár panasz is érkezett. És azt is megbeszéltük, hogy én se akarok kint maradni, meg nekik is nagyon bonyolult elintézni a vízumot, úgyhogy aki eddig kételkedett most bebizonyosodott, hogy nem maradok kint. (mondjuk picit azért elszomorított a hír, de azért túl élem)

Na de inkább a viccesebb témákra, ami címet is illeti. A héten itt Indianapolisban elkezdődött a kabóca rajzás, amit két dologban lehet fellelni. Egyrészt esténként hangos ciripelés van mindenhol (ilyenkor mindig a Macskafogó jelenete jut eszembe, mikor az egyik patkány megkérdezi, hogy "- csst Haljátok ezt? - Persze Kabócák"), és a másik pedig, hogy a tornác lépcsőjén furcsa nagy bogarat vettem észre, ami nem mozdul. Szerencsére hamar jött a felvilágosítás Bill részéről ,hogy az a kabóca lárvájának a maradványa.

És aztán csütörtök este jött az izgalom. Már nagyban aludni próbáltam, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki nagyon matat az ajtónál. Először nem is értettem, hogy mi lehet, de azt halottam beszéd hangokat is, úgyhogy ki keltem az ágyból felvettem a szemüvegem, oda sétáltam az ajtóhoz, kikukucskálon kinéztem, és egy fehér alacsony srác állt ott. Itt legalább felmérve az erőviszonyokat, ajtót nyitottam, hogy mégis mit akar. Kiderült, hogy AirBNB-be jött ő is, csak azt nem tudta melyik ajtó, mivel a házban több kis lakás rész le van kerítve, így többet is kiadnak. Azért később rájöttem, hogy ez rosszabbul is elsülhetett volna, és rám törhették volna az ajtót, de azért ez mégsem az a környék. Amúgy most elég sokan vannak a városban (a srác is azért jött), mivel most van a GenCon, amit mint kiderítettem egy ComiCon szerű, de leginkább társasjátékokra építő kiállítás.

Egyéb pozitívumok, kedden nagyesőben elmentem futni, tök jó, volt mármint annyira esett, hogy kívülről hűtsön, de azért nem szakadt. Ja és most már a vállam is kezd egyre jobban helyre jönni, 2 naponta szalaggal edzek, és eljutottam már odáig hogy kis pihenővel 2szer 10 fekvőtámaszt megcsináljak, bár még nem megy olyan gyorsan mint régen box edzésen, de majd belejövök.

Végül mai nap úgy döntöttem, hogy megnézem az Állatkertet, mivel már többen is tanácsolták hogy milyen jó kis hely, meg amúgy is szeretem az állatkerteket. Igazából területileg nem egy nagy, szerintem a Budapesti nagyobb, de itt rámentek a mindenféle bemutatókra, és állat leírásokra, azaz megadott pillanatokban egy-egy állat ketrece mellé oda megy egy gondozó és hangos bemondón elmondja, hogy mit kell tudni az adott állatról. Persze a bemutatok is nagyon szuperek, volt kutyás show, ahol kiemelten menhelyről beszerzett kutyákkal mutattak be mindenféle trükköt. Volt delfin show, na az tényleg nagyon szórakoztató volt, meg szerintem még sose láttam ilyet, de úgy kell elképzelni mint a filmekben is. Egy nagy lelátó, van olyan rész ahova ki van írva, hogy vigyázz itt vizes leszel, és van normál ülő hely is. Persze idomárok, halakkal és sípokkal különböző ugrásokat, köszönéseket és hasonló trükköket hajtanak végre a delfinekkel. Jópofa kis show, egyszer majd talán egy gyilkos bálnás showra is eljutok. Mindent leszögezve abszolút jó hely az állatkert, bár kicsinek tartom legalábbis showkall és evéssel együtt nem töltöttem ott 3,5 órát.
állatos képeket itt találjátok facebookon

nagy ennyi a hétre nem tudom még mi lesz jövőhéten
addig is viszlát és kösz a halakat :D

Ez a hét is eltelt, és ismét billentyűzetet fogok, hogy leírjam mi minden volt. Bent az irodában, egész jól haladtam, mert 3 nap is tartottam 1 órás oktatást, átvéve mi minden tipikus hiba jöhet elő, vagy legalábbis mit nyomhat mellé az ügyfél. Pénteken azért megtalált egy GDPR-os ticket is (innen áldom a drága uniót, hogy 4órán át szedtem ki az adatokat 3 contactknak). Persze már egyre többen jönnek azzal, hogy maradjak, mert mi lesz velük nélkülem, de én még egyenlőre úgy érzem, hogy otthon a helyem, és 1-2évente kijövök ha kell.

Tegnap sikerült eljutnom fodrászhoz is, mivel már eléggé hosszú volt a hajam. Neten kinéztem, közelben hol van, sőt még neten be is jelentkeztem. Igazából nem volt semmi extra, olyanra vágta a nő a hajamat ahogy kértem. inkább csak az volt megdöbbentő, hogy mindez 40$-ba került (+ még 20% borravaló), és mint megtudtam, hogy az ilyen típusú szolgáltatások eléggé drágák, legalábbis nekem.

Este viszont hivatalos voltam Mario-hoz egy Tamales Magaritas partyba. Na igen nekem is ez volt az első kérdésem, hogy de mi az a Tamale, egy kis neten kutatás után rá is jöttem, hogy egy tipikus Latin Amerikai étel, nagyjából úgy kell elképzelni, hogy húst-zöldséget, tésztába csavarnak, majd az egészet belecsavarják egy banán levélbe és úgy főzik meg. Itt Mario anyukája csinálta, hogy őszinte legyek, engem annyira nem fogott meg az étel, finomnak finom volt, de amúgy nem mondanám, hogy most minden áron ilyet akarnék enni.
 
Maga a buli jó volt, eléggé vegyes társaság jött össze Mario különböző volt és jelen kollégáival. Talán az egyik legérdekesebb dolog, ahol az USA tényleges erejét áterezni, hogy egyik pár elhozta a 15 éves lányukat, aki kínai. Az rögtön leeset, hogy örökbefogadott, mert a szülei fehérek, de inkább az hogy a lány 6évesen került hozzájuk előtte csak kínaiul tudott, onnantól meg csak angolul, aztán a szülök beíratták elit iskolába, most 3 nyelvet beszél angol, spanyol és újra megtanult kínaiul, és ahogy nézem felnőtt korában valószínűleg elég jól fog boldogulni.
Aztán este 10-11 körül mikor már nem voltunk sokan, jött az ötlet, hogy irány Broad Ripple mennyünk táncolni. Egészbe talán még a legviccesebb az volt hogy Mario anyukája is jött velünk. Amúgy tényleg szeretni való néni, bár angolul nem igazán beszél így nem nagyon beszélgettem vele. Broad Ripple az itteni buli negyed, szórakozóhelyek és kocsmák váltják egymást. Az első helyen még egész jól éreztem magam, itt mindenféle hiphop/rap zenét kevert a DJ, és meglepően elég sokat még én is ismertem közülük, csak a végére már kezdtem elfáradni. Aztán jött az ötlet, hogy mennyünk át egy másik helyre mert ott lehet vízipipázni, és már nem is emlékszem milyen szót használtak rá, de úgy nem ismertem. Szóval jött is a bizonygatás, hogy milyen különleges, majd mikor megláttam én röhögtem fel, hogy jaa ez csak vízipipa, nekem is van otthon. Aztán a vízipipázás után én már úgy voltam ,hogy tényleg fáradt vagyok úgyhogy fogtam egy Ubert és haza jöttem, így is sikerült vagy hajnal 3kor lefeküdnöm. De azért jó este volt

Ez a hét is letelet, de igazából túl sok minden nem történt. A munka kezd helyre rázódni, már abban is megegyeztem a csapattal, hogy jövőhéttől tartok legalább 1 órás oktatatás, jó pár téma már meg is születettem a fejemben hogy miről.

Csütörtökön sikerült megint egy latin buliba részt vennem, mivel pénteken ment haza Ingrid, így az itteni közösség rendezett neki egy búcsú bulit, és persze engem is meghívtak. Luise-nál voltunk igazi kertvárosi vidék, még az újságok is széjjel hevertek a házak elött, ahogy (gondolom) reggel az újságos fiú szét dobálta. Persze megint mexikói hangulat volt, sok féle tortillát sütöttek ki, meg Luis grillezett csirkét, marhát, meg chorrizo kolbászt (úhh az nagyon jó volt), meg persze mentek a szokásos viccelődések is, bár sokszor átváltanak spanyolra és akkor egy kukkot sem értek, bár már egy-egy szót ismerek, végére megtanulok spanyolul.
Meg még oda fele úton vicces volt, Betina vezetett, Ingrid navigált (meg késöbb már én is ha ráláttam a telefonra), és az egyik kereszteződést benézték, és tök másik irányba indultunk el. Na ott a két lány amit spanyolul elő adott hirtelen, én csak röhögtem hátul a kocsiban, érteni nem értettem, de sejtetem miről lehet szó.

Hétvégre sok tervem nem volt, de még annyi se lett belőle, mivel tegnap egésznap szakadt az eső, ma is még ilyen felhős-esős idő van. Szerencsére tegnap estére már abba maradt az eső, úgyhogy fogtam magam és bementem a Mass Avanue-ra, először a World of Beer nevű kocsmába mentem be, ahol a neve is mutatta elég sok féle sör volt, meg ettem is egy csirkés szendvicset, majd tovább indultam, és akkor csapta meg a fülem a muzsika, azaz élő rock zene. Van a Mass Ave közelében egy bajor sör kert, ahol úgy látszik szokott lenni élő zene. Mire odaértem az első banda pont az utolsó számot játszotta, szóval sok mindent nem tudtam meg róluk, de a második banda jó volt. Leginkább ismert slágereket játszottak, volt ott Jacko, Toto, meg miegymás, de nagyon hangulatos volt, ha tehetem vissza nézek még ide.

Másik számomra fontos dolog, hogy már meg van a repülőjegyem és a szállásom is New Yorkba, úgyhogy augusztus végén megyek és megnézem a nagyalmát.