Az elmúlt héten két céges vacsorán is részt vettem, úgyhogy sikerült is beszélgetnem sokat az itteni emberekkel, és erről szeretnék kicsit írni.

Az első vacsi kedden volt, az MBlox SMS küldő szolgáltatótól volt itt 2 nő, akiket elvitt a cég vacsorázni, és valahogy úgy gondolták, hogy nekem is ott kéne lenni, bár szerintem sokat nem adtam az üzlet jobbá tételéhez, bár nem is volt szó egyaltalán üzletről a vacsoránál. Inkább minden más témáról volt szó.
Az egyik téma természetesen a politika, ugye múlt hét vasárnap volt a második elnökválasztási vita, és persze mindenkinek van róla véleménye, viszont itt minden oldalt megtekintenek és átgondolnak. Nem az van mint Magyarországon, hogy mert az egyik oldal lopott a másik szent és sérthetetlen, és amit csinálnak az úgy jó. Szóval, itt megvizsgálják, hogy igenis egyik oldalról Hillary nem lenne túl jó választás, mert van a háttérben egy jó pár ügy amit nem megfelelően kezelt külügyminiszterként, de maga a szociális gondolatai, az egészségügy, és az oktatásban tervezett lépései minden egy pozitívabb irányt mutatnak. Trumpnál meg maximum a haza szeretet hozzák fel pozitívumként, és üzletemberként sok mindent tud, de mellette mégis azt mondják, hogy amit akar az nem tesz jót Amerikának, pedig itt Indianapolisban inkább konzervatív szavazók vannak, de lehet, hogy az utolsó nő botrányai kiverte mindenkinél a biztosítékot.
Amellett, hogy azért jópáran elismerik, hogy az elnöknek sincs mindenben korlátlan joga és hatalma, úgyhogy bármi is lesz, azért nem lesz egy katasztrófa.
Szóval amit mondani akartam, hogy itt igenis szeretnek beszélni, és beszélnek is a politikáról, anélkül, hogy utána meg lenne bélyegezve bárki. Szerintem lenne mit tanulni Magyarországnak még a demokráciáról és a politikai gondolkozásról.
A másik téma ami azért mindig előjön, az a fegyver viselés. Mivel úgy nőtt fel amerikai, hogy igenis szabad fegyver viselés van, (sőt mint megtudtam, ha nagyon akarnék, még én is mint nem állampolgár tudnék fegyvert venni), így mindenki úgy gondolkozik, hogy azért legyen nálam fegyver mert mi van ha betör ide valaki fegyverrel, azaz önvédelem az első cél, és így azt nem is tudják elgondolni, hogy fegyver viselés nélkül a támadónál sincs fegyver.

Csütörtökön csak néhány kollégámmal mentünk el vacsorázni, egy nem messzi, csak autóval kb 45 percet mentünk, és még mindig Indianapolisban vagyunk helyre (nem egy kicsi város). Maga a helyszín elég szép volt, egy tó melletti vendéglő, de maga a környék is az a tipikus kisvárosi kertes házas környék, egyszer csak egy hatalmas tó motorcsónakokkal és egy szép kis vendéglővel. Sajnos a fényképezőgépemet otthon hagytam a mobilom, meg nem csinál jó képeket, úgyhogy fényképek nélkül tudok csak a helyről írni.
De a lényeg, hogy az itteni beszélgetés inkább család, háziállat gyerek témában folytak, de amit kiragadnék azt a Boszniából menekült kollégám mondta, hogy Amerikai tényleg a lehetőségek országa, viszont minden szabályt be kell tartanod, akkor lesz jól fizető munkád, családod, és elfelejtheted ami otthon történt (mondjuk ő tényleg a szerb-horvát háborúból menekült és állítólag látott nem egy borzalmat életében).
Ami még itt plusz volt hogy haza felé menet láttam mosómedvét, nem is gondoltam, hogy tényleg ilyen kertvárosi részen már simán előjön az emberek közé, persze sajnos fénykép nem készült róla mert sötét volt és gyorsan szaladt.

Elnézést, hogy most ilyen száraz szöveges tartalom, kép nélkül de most nem volt túl sok egyéb téma.
Úgyhogy nagyjából most ennyi, jövőhétre meg azt tervezem hogy elutazok Chicagoba busszal, az úgysincs olyan messze, meg hát azért más várost is lássak ne csak Indianapolist

Egy hét után, már lassan kezdem megszokni itt a belvárosban, hogy mi hol van, mert valahogy első ránézésre minden utca ugyan olyannak tűnik, de mégis más. Első napomon kicsit el is tévedtem, és kerestem, hogy merre is van a lakás. Most már azért tudom, hogy ha elindulok, akkor melyik részén fogok kilyukadni, a belvárosban (vagy DownTown).
Viszont valahogy még mindig nem nagyon mentem túl a belvároson, legalábbis mikor jártam a háborús emlékműnél, ott már szembe jött egy-két elég furcsán kinéző viselkedő ember, bár szerencsére még bohóccal nem találkoztam. Mostanában állítólag Amerikában elhagyatott helyein megjelenik egy-két bohócnak öltözött őrült és késsel vagy egyéb fegyverrel fenyegetnek embereket, bár még senki nem tudja, hogy ez igaz, vagy csak valami új horror film felvezető internetes hype.
Ami nekem ellenben itt tetszik, hogy minden nagy, az épületek hatalmasok, az adagok hatalmasok, az autók hatalmasok, (és az emberek se kicsik, bár ők inkább széltében mint magasságban). Tegnap megnéztem a Soldiers and Sailors Monument -et, fel lehet menni a tetejébe és körül nézni, aztán sétáltam el a War Memorial-hoz de tényleg, hogy lehet egy ekkor épületet építeni, egy emlékműként, és ez csak ennek a városnak (gondolom Washingtonban még nagyobb van). Szóval tényleg minden nagy, bár pont a pláza tűnik nekem kicsinek, bár lehet máshol van egy nagyobb a városban, csak nem a központban.

Csütörötökön, az irodában kitalálták, hogy mi lenne, ha elmennénk NBA meccsre, mondom, miért ne, így jutottam el életem első NBA mecsére, mondjuk csak PreSeason meccs volt, de így sokan voltak, és tök nagy hangulat. Alapból nagyon sokan jöttek, még is olcsó volt a jegy pedig elég közel ültünk a pályához. Ami vicces, hogy az egész egy nagy show, mármint ahogy néztem, maga a meccs annyire nem is fontos, mint ami körül veszi, mindenhol szurkolók, jó páran különböző maszkokban is, dobosok, és persze a csapathoz tartozó szurkoló-lányok, bejönnek táncolni minden negyed időben, bár a végén már minden időkérésnél is, és persze félidőben pólókat osztogatnak, meg ajándékokat, ja és a kabala figura mindig ott van és hülyéskedik. Persze sör és vattacukor árus is mászkál a sorok közt, és vicces, hogy ha belül ülsz akkor az emberek sorban adják tovább sörödet, majd visszafelé a pénzt az árusnak.

Ma pedig Indianapolis Colts játszik a Chicago Bears ellen, aki nem tudná Amerikai foci meccs, bár sajnos a meccsre nem mentem ki mert a legolcsóbb jegy is valahol $ 170 -nál kezdődik, ami kissé sok szerintem. Viszont az egész város teli van mezes emberekkel, el is néztem a stadion környékére, és mint ahogy az Simpsons családban, vagy a Family Guyban van a parkolóban tényleg sokan kimennek piknikeznek és örülnek egymásnak. Mármint nálunk egy Fradi Újpest elleni meccsen max kocsmákban vannak, de ha meglátják egymást a különböző mezben tuti egymásnak ugranak, itt ilyet nem láttam. Szóval lehet hogy a meccs annyira nem is fontos inkább csak hogy legyen egy jó vasárnapi program, ahol a családok, szurkolók összejöhetnek egyet piknikezni és ünnepelni, valahogy nekem sokkal barátságosabbnak tűnik ez a viselkedés. Aztán kitudja, lehet gyűjtök majd pénzt hogy egy meccsre ki is nézzek.

Kicsit az étkezésről és étkezési szokásokról
Már egy pár napja itt vagyok és egy-két puban is megfordultam enni.
Tipikus dolog, hogy első ránézésre nem tűnik nagynak az adag, de aztán rájössz, hogy sok, elég sok.

Péntek este a Killroy’s Puban voltam, ami elsőnek ír kocsmának tűnt, de belül mindenhol TV-ken sport ment. Pincér lány nagyon kedves volt, mindig kérdezte, hogy minden ízlik, finom-e. Enni persze egy jónagy burgert kértem. Ami egész jó volt, bár vicces hogy külön tálalták a salátát, uborkát, paradicsomot és hagymát (bár így legalább nem kellett kihalásznom a paradicsomot).

Ami viszont magában a városban pozitívum, hogy elég nagy sörfőzési hagyománya van, minden kocsmának van saját sör különlegessége és finomak, és alkohol szintje is normálisak.
Killroy’s-ban egy IPA-t ittam egész finom.

Szombat este RockBottomban ettem, szintén egy burger, ami nagyon finom volt. Sörből meg volt mit választani, itt egy Ocotberfest külön kiadást választottam, ami kissé karakteres de jó ízű sör volt.

Vasárnap este pedig elmentem Slippery Noodle Inn-be mentem, ami a város egyik legrégebbi kocsmája, és egy igazi hamisítatlan Blues kocsma. Berendezésben elég sok Blues Brothers kép adta a hangulatot. Enni itt egy Buffalo csirke mellet ettem, ami nagyjából egy rántott csirke, borsos ragacsos édes szósszal leöntve két zsömle közé zárva, nem volt nagy szám, viszont ottani sör tényleg finom volt, még ha a nevére nem is emlékszem. Itt még este egy fekete srác egyszál gitárral kisújból hozta a blues-t.

Tegnap mondjuk itthon vacsiztam (mélyhűtött pizzát), néha a pénzügyekre is figyelni kell. Viszont ebédre elmentünk egy tipikus ebéd menüre: leves + szendvics, olcsó és ehető.

Ma viszont ebédre az egyik srác elvitt csirkeszárnyat enni. Na ez volt az igazán amerikai. Csípős csirkeszárnyak, melytől ragad a kezed, sült krumpli, tejföl, na meg egy nagy pohár cola, teli jéggel, amit ha félig megittál, már hozzák is a következő poharat kérdezés nélkül, úgy kell rájuk szólni, hogy nem kérsz már többet. Viszont tényleg finom volt csirkeszárny, meg csípős is, bár lehettet választani hogy milyen szószt kérsz és én csak egy enyhén csípőset választottam.

Viszont ami még plusz info az a boltok kaja részlege. Nagyon sok előre készített kaja van, de persze felvágott, sajt pult, zöldség, gyümölcs. A fagyi hűtő akkor mint nálunk egy átlag áruház összes mirelit részlege, és ott csak fagyi van.
A másik dolog, hogy nagyon sok minden édes, vagyis cukor van benne, szóval nem is csoda, hogy sok amerikai elhízott, ha minden cukros, nem nehéz elhízni az biztos.

Szóval összefoglalva, enni biztosan lehet sokat és finomat is itt az Amcsiknál.

Aki még nem tudná, abban a szerencsében részesültem, hogy kijutottam Indianapolisba, hogy az itteni Emarsys irodában segítsem a Customer Servicesek munkáját, legalábbis azt, hogy mit hogyan tudnak megcsinálni a szoftverünkben.
Vagy hogy Borat szavaival éljek:

Hosszú 3 nap után elértem odáig hogy beindítsam a blogot is, úgyhogy jöhet az összefoglaló.

Pénteken indult minden, hajnal 3kor keltem, utolsó dolgokat is elraktam a bőröndbe, aztán irány a taxival ki a reptér, hogy meg kezdődjön az utazás. Először Brüsszel 2óra repülés, majd ott a végig rohantam a terminálon, egy útlevél check, majd a Chicago-i gép elött egy Biztonsági ellenőrzés, kipakolták a poggyászom, majd szépen összehajtogatva vissza raktak mindent, engem meg át motoztak. Brüsszel Chicago több mint 9 órás út ahol nagy részt a kicsi monitort bámultam, persze az utolsó 2 órában az én monitorom lefagyott. Chicagoban bevándorlási hivatal, egész gyors volt alig 5 percet álltam sorban és máris én jöttem, 4 kérdés volt: Mit csinálok Amerikában, Hol fogok lakni, Meddig maradok, Van-e haza felé érvényes repülőjegyem, és kész is pecsét az útlevélbe aztán mehetek. Majd a feladott poggyászt felvettem és egy ajtóval arrébb újra leadtam, aztán átutaztam az 5ös terminálról az 1esre, ahol megint Security check, itt teljes test röntgenes kapun is át kellett menni, aztán jöhetett az utolsó táv az Chicago – Indianapolis, ami azért volt vicces mert a gép szerintem több időt töltött míg elgurult a kifutó pályáig, mint amennyit repült a levegőben.
Szerencsére már Daniel Eisenhut várt rám a reptéren, úgyhogy ő el is vitt először az Emarsys irodába, majd szembe lévő apartmanba ahol a lakás is van. Este aztán kerestem egy bárt hogy egyek valamit meg igyak egy sört. A hamburger egész jó volt, meg a sör is csak én voltam annyira fáradt, hogy majdnem belealudtam a tányérba, bár a pincér csaj nagyon aranyos volt, kb 2 percenként kérdezte, hogy minden ízlik-e jó-e a sör stb.

Szombaton az időeltolódás miatt már hajnal 5kor ébren voltam, ekkor fedeztem fel kicsit a lakás részeit, majd 9 felé elmentem egy közeli szupermarketbe, hát őszintén nagy különbség nincs az otthoniakhoz képest, csak max az hogy nagyon sok édes dolgot, meg előre kész dolgot lehet kapni, és van felvágott csomagolt gyümölcs is.
Viszont ami rögtön szembe ötlött az az utcán járó kelő emberek. Sokan rám köszönnek csak úgy, vagy mosolyognak (ilyet Magyarországon nagyon ritkán látni), és úgy általában mindenki kedves.
Szereztem itten SIM kártyát is a helyi T-Mobile-nál ahol szintén mindent rögtön kisegítettek, megoldottak.
Ami meg a (nem is annyira) nagyváros képet illeti nagyon sok a csöves, kb minden utca sarkon ül egy és kéreget, itt az apartman elött is van egy fekete öreg, mindig kérdi hogy van-e apróm, meg mondja, hogy holnap már indul Chicago-ba de szerintem holnap is ott fog ülni.
Szóval szombaton délután meg lesétáltam a folyó partra, hogy kicsit körül nézzek, maga folyó part sok minden különlegességet nem mutatott, valamiért nekem elsőre a Szolnoki Zagyva part jutott eszembe róla.
Este szintén találtam egy jó kis bárt ami helyi sörfőzde is, és tényleg finom sört mértek, meg persze a burger is jó volt, aztán meg itthon TV-ztem kicsit.

Vasárnap azaz ma, meg délelőtt elsőként körbe jártam a várost, hogy vegyek cigit, ami első meglepetés, hogy a boltok olyan 70% itt is zárva van vasárnap, bár még nem jöttem rá hogy mi szerint van besorolva, hogy mi van zárva és mi nincs.
Miután sikeresen találtam egy nyitva tartott üzletet és tudtam cigit venni, persze rögtön kértek személyit, úgy látszik itt fiatalabbnak nézek ki mint amennyi vagyok, szóval vásárlás után elsétáltam a háborús emlék mű mellett (hogy miért kell minden emlékműnek hatalmasnak lenni?) aztán megtaláltam a csatornát, amit szerintem ilyen plusz látványosság miatt építettek, szépnek szép, sokan járnak arra, még gondolás is mászkál benne, de úgy nagyon nem láttam értelmét.

Na egyenlőre ennyi, holnap már kezdődik a lényegi rész is amiért ide jöttem, de szerencsére csak a szembe lévő felhőkarcolóba kell mennem.