Kissé nehezen indult a hét, és eléggé lefoglaltak bent az irodában. Valahogy sikerült a héten két olyan problémát összehozni ami leginkább az USA ügyfeleket érint, és persze még millió egy kérdéssel bombáztak közben. Majdnem minden nap úgy estem haza, hogy beestem a kanapéra és csak bambultam ki a fejemből.

Pénteken aztán hivatalos voltam Jeff Blake-hez egy kis kártyázós összejövetelre, ami legalább kicsit kikapcsolt a hosszú hét után. Mondjuk tipikusan jószokásomhoz híven elsőként érkeztem meg, de a gyerekek rögtön lecsaptak rám és hozták a játékaikat, meg egyfolytában beszéltek hozzám. Furcsa, mert elég jól értem és beszélem is az angol, de mikor a legkisebb lány beszélt hozzám a nagy részét nem értettem. Aztán az este jól sikerült kártyás társasjátékokat játszottunk sokat nevettünk. Szóval jó volt.

Aztán tegnap meg úgy határoztam, hogy felpattanok a biciklire és körül nézek, mondjuk Péntekről az Uber sofőr ajánlotta is, hogy nézzem meg a MononTrail utat, mert viszonylag hosszú, de sok megállót tudok tenni. Ahogy kivettem egy régi vasúti út helyét aszfaltozták le és így lett az út


Maga az út kezdte tőlem olyan 12percre van és az út meg kb 16km. Az egész majdnem egyenes, és kevés út kereszteződés van közbe, bár azért van egy két forgalmasabb rész ahol tényleg meg kell állni, mert elütnek. A táj is eléggé változó, mert hol egy-egy kihalt szántóföld mellett halad, van ahol lakókocsi park mellett haladt, és szerencsére van erdős része is. Én egészen Beoad Ripple-ig mentem, mert addigra eléggé befelhősödött az idő, így úgy döntöttem inkább irány vissza mielőtt rám szakad az ég. Ja igen itt ha esik az eső akkor nagyon esik, kb 2 perc alatt teljesen elázhat az ember.
Jó kis túra volt, most még izom lázam is van, ahogy számoltam kb 26km-t tekerhettem tegnap.

Viszont van egy dolog itt a közlekedésben ami nagyon zavar, és pedig az ahogy az autósok megállnak a pirosnál, szinten mindig van egy két kocsi akit teljesen beáll a zebrába. Múltkor volt hogy egy kamiont kellett kikerülnöm, mert beállt telibe a kereszteződésbe és csak hátulról lehetett megkerülni. Vajon itt nem oktatják a KRESZben, hogy zebrán tilos megállni?

Szóval összefoglalva hosszú és fárasztó hét volt, ma szerintem csak pihenek a lakásban és ennyi.
(bár ahogy posztoltam jött az SMS, hogy menjek meccset nézni, szóval megyek meccset nézni)
képek Facebookon: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2217657378250783.1073741834.100000196262071&type=1&l=ae328c1f34

Tegnap volt Amerika nagy ünnepe azaz Július 4., nekem kicsit nehezebben indult, mivel már kedden este elhívtak egy karaoke bárba, és hát ital italt követett, jól éreztük magunkat. Azt hogy miért kerültem be 5iként Backstreet Boyst énekelni a másik 4 itteni Emarsysos mellé inkább nem részletezem :D

Lényeg, hogy emiatt nehezen indult a napom, de miután összeszedtem magam gondoltam elmegyek vásárolni kicsit, amit hamar feladtam viszont közben Ivánt is elértem (igen Iván is még kint van, de szombaton megy haza), és átbicikliztem hozzá, mert a Burger House felett lakik, úgyhogy ebédeltünk is egyet.

Délutánra viszont hivatalosak voltunk Ingridhez (aki Kolumbiai), ünnepelni. Nem gondoltam volna, hogy Amerika ünnepén szinte csak nem Amerikában született emberekkel töltjük. Igazából igazi kis Latin buli lett, mert Ingrid mellett még jó páran Mexikóból voltak, egyedül Betina, férje volt a csapatban eredeti Amerikai. De jó kis buli sikeredett sok féle mexikói harapni valóval meg vagy 5 liter Margaritával, aztán este a teljes csapattal átmentünk újra az Iván lakáshoz, mert ott fel lehet menni az erkélyre nézni a tűzijátékot.
Az erkélyen már a többi lakó kint volt, azt tudni kell, hogy ez egy sok lakásos apartmant, ami közel van az egyetemhez úgyhogy sok fiatal lakik ott. Persze jópáran Amerikai zászlós polóban, bikinben, sőt volt egy srác csíkos, csillagosan barnult le (vannak itt is örültek). Persze volt aki grillezet, többiek csak italoztak. Na a lényeg hogy kb olyan este 10re sötétedett be, a környéken már mindenhol el kezdték a magán tűzijátékozást, mire a hivatalos program is elkezdődött. Őszintén szépnek szép volt, de mondjuk nálunk Augusztus 20. szebb tűzijáték van (bár gondolom több pénzt is elvernek rá), persze benne volt az is, hogy addigra már eléggé fáradt voltam úgyhogy egy székben csücsülve néztem a robbanó rakétákat.

Végén összeszedtük magunkat, mázlimra az egyik pár itt lakik a közelembe, úgyhogy áthoztak kocsival, persze ott jöttem rá, hogy ilyenkor mindenki megindul a belvárosból kifelé kocsival, szóval volt egy kis dugó, de még így is hamarabb haza értem mint ha gyalogolnom kellett volna, meg kényelmesebben is.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy kb. olyan volt a július 4. mint vártam tőle, sok Amerika zászló mindenfelé, természetesen grillezés, sörözés, majd közös tűzijáték nézés. Kellemes kis ünnep.

Mikor az utolsó bejegyzést tettem, nem gondoltam még, hogy kb. 2 év után újra kezdem. És újra kezdem, ismét 2,5 hónap Indianapolis bár most nyáron. Még egyenlőre nem tudom mi minden érdekességet fog tartalmazni az utazásom, van egy-két tervem, lesz július 4 (2 nap múlva), meg ugye még is csak nyár van.

Kissé összeszedetlen vagyok de ez leginkább a fáradtságomnak tehető be. Tegnap érkeztem, ami most nem volt olyan egyszerű mint elsőre tűnt. Ott kezdődött, hogy a Budapest Toronto járat már 2 órát késett, mázli hogy Torontóban 4 órát kellett volna várnom, így csak 2 lett volna, de hát a Toronto Indianapolis is késett 1 órát szóval 3 órát várhattam. Persze nem ártott, mert a határ ellenőrzésénél, most már több info kell nekik, mint hogy Business tripre jöttem és hogy meg van a jegyem haza. Tüzetesen végig magyaráztam miért jöttem meddig leszek, hol lakom mikor megyek haza, de ez se volt elég az első officernek, úgyhogy mehettem egy külön kis terembe ahol egy másik embernek magyaráztam végig ugyanezt, és aztán meg találta a kulcsfontosság dolgot, azaz hogy a software-t nem az USA-ba készül így hihető, hogy Európából kell ember, hogy tanítssa a Support csapatot. Úgyhogy köszi Trump, hogy figyelsz a bevándorlásra.
Mi után sikerült átjutnom, megtaláltam a kaput ahol majd jön a gép, na akkor kicsit kifújtam magam ettem, ittam egy sört, majd meg tudtam, hogy várhatok még egy órát. Na addigra már tényleg álmos voltam. Toronto Indianapolis járaton elaludtam, és mikor szállt le a gép ébredtem fel, kb. azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok meg miért :D
Aztán kiszedtem, a poggyászom, vadásztam Wifit, hogy legalább az Uber-t meg tudjam rendelni. Persze ahogy kiléptem az első dolog ami fejbe vágott a nagyon párás meleg idő. Végül megérkeztem a mostani lakásomhoz. Ez egy kertes ház leválasztott lakás része.

Maga a lakás kis aranyos, bár egy-két hibája van, pl nincs gardrób szekrény, csak egy fogas van a hálószobában, és annyi úgyhogy most a ruháim a fogas alatt egy pléden vannak széjjel pakolva, meg ami hiányozni fog az a mosógép, de majd találok egy mosodát aztán reménykedhetek, hogy nem rakja más a ruháit az enyémek közé :)
(néhány kép bellülről: https://photos.app.goo.gl/HtUuUw8cDKFZ5r41A )

Szóval megérkeztem itten idő szerint kb. fél1kor (otthoni idő szerin fél7 reggel) éjjel, szóval fürödtem és aludtam is de persze ilyenkor jön, hogy át kéne állnom úgyhogy kb 2 óránként ébredtem fel, majd 6kor feladtam és kiszálltam az ágyból, neki álltam ki pakolni, majd térképen megtaláltam, hogy van egy pékség a közelben oda elugrottam reggeliért, majd olyan fél9kor elindultam az irodába, gyalog kb. 15 perc. A város maga nem változott sokat egy két régi hely megszűnt és újak jelentek meg, de ez szerintem természetes.
Bent már egyből jöttek az ismerős arcok, mindenki örült, hogy újra láthat, nagyon sok új ember, van meg az egész emelet kibővült, lett szép zöld (szerintem moha, de franc tudja milyen növény) emarsys felirat is :)
Aztán ma már rögtön ki is használták, hogy bent vagyok, rögtön jöttek a kérdések, én meg próbáltam válaszolni, egy ügyfél call-ban is benne voltam, szóval kaptam mindent :D

Délután még elugrottam egy boltba, és tök jó mert a lakáshoz jár bicikli is, úgyhogy gyorsabb közlekedési eszközöm is van, és most kicsit pihenek tvzek, aztán gondolom viszonylag korán alszom is, és 2 nap múlva jön Július 4., kiváncsi leszek :)

Mivel már csak néhány nap van hátra haza indulásomig, így gondoltam kicsit összeszedem az élményeket, hogy mit fogok magammal vinni, mi fog hiányozni, és persze azokat amik nem fognak.
Furcsa visszatekinteni erre a 2,5 hónapra, mert nagyon gyorsan eltelt bejártam néhány várost, átéltem az igazi amerikai élményeket, kint voltam mikor megválasztották Trumpot elnöknek, és mikor a Chicago Cubs több mint 100 év után megnyerte a baseball kupát.

Inkább nézzük mi az ami hiányozni fog:

• Étteremben evés, otthon sokkal többe kerül, hogy étterembe menjenk, mint otthon főzzek, viszont itt közel hasonló áron jön ki, és akkor még ott van, hogy meg kéne főzni. Amit nagyon szeretek itt, az az, hogy mindenhol az ajtónál van egy kis pult, hogy a helyedre kisérjenek. Nem az van, hogy mindenki berohan az étterembe, aztán a ráérő pincér észreveszi vagy sem, és leülsz valahová. Itt helyedre kisérnek, vagy a bár részlegbe ülsz le, persze ott 21 évesnél idősebbnek kell lenned.
  
  
• Buffalo csirkeszárnyak, nagyon rákaptam a csirkeszárnyakra, és otthon nem tudom, hogy a KFC kívül hol lehet kapni, de a KFC-s csirkeszárny nem olyan, mint az itteniek. Max otthon megpróbálom megcsinálni magamtól, hátha ráérzek a receptre.
  
  
• Az emberek kedvessége, többször írtam már, de itt szeretnek az emberek másokra ráköszöni, vagy legalább rámosolyogni, néha az is megesett, hogy számomra idegen emberek az utcán csak beszélgetni megálltak, és persze semmilyen háttér szándékkal. Persze volt olyan is aki kéregetni akart, vagy rám akart beszélni valami drága kencét a plázában, de volt aki tényleg csak érdekelte ki vagyok.
  Mostanában a helyi ajándék boltba ahol a cigit szoktam venni, már ott is tökre összebarátkoztam a dolgozókkal, kérdezgetnek, hogy mi tetszik, mikor fogok visszajönni, stb, ja és persze már nem kell mondanom, hogy mit kérek, hanem leszedik a polcról ami kell, bár ezt otthon is sikerült egy pár boltban elérnem
  
  
• Mac N Chesse, igen az a bolti kész sárgás ragacsos, sajtos makaróni. Eléggé rákaptam az ízére pedig tudom, hogy ellégé egészségtelen kaja, de hát az itteni gyerekek is ezen nőttek fel.
  Sörök, ez volt az egyik pozitív csalódásom, én úgy jöttem ki az államokba, hogy itt csak sárga vizet adnak sörként, és itt ért a meglepetés, hogy most már eléggé magas a sör kultúra. Persze lehet kapni a light söröket is ami tényleg szar, és kevés az alkohol tartalma, de ha kicsit utána nézel rögtön találsz értelmes söröket.
  
  
• Mexikói étel, otthon hiába kezd egyre jobban terjedni a mexikói, de még közel nincs ahhoz, amit itt lehet kapni.
  
  
• Burger, szerintem ezt nem is kell nagyon részleteznem, ha nem gyorskajáldában kéred, akkor biztos jót kapsz, én a legjobbat a Yard Housba ettem, mondjuk nem is volt olcsó.
  
  
• És természetesen az itteni kollégák, melyeket barátomként is nevezhetek, tényleg nagyon rendesek, és mindent megtettek, hogy jól érezzem magam itt.

És akkor nézzük azt a listát amit mai napig furcsállok, vagy nem értek:

• Ha megköszönsz valamit akkor mindenki hümmög egyet, és nem azt mondja, hogy szívesen, vagy bármikor ,vagy csak simán nem mond semmit, hanem egy ühüm-mel lerendezik.
  
  
• A wc-k, miért van ennyi víz benne?, de tényleg nagyon sok víz van benne, én hozzá szoktam, hogy sokkal kevesebb víz van.
  
  
• Nincs földszint, vagyis az az első emelet, még mindig keverem, bár a liftekben már megszoktam, de még mindig azt hiszem, hogy az első emelt az eggyel feljebb van mint a földszint, pedig itt nem.
  
  
• Az öltözködési stílusuk. Egyik tipikus ami számomra szokatlan és furcsa, hogy tök átlag emberek zokniba és papucsba lemennek az utcára, vagy a plázába vásárolni, esetleg buszoznak, szóval mintha ez egy normális házon kívüli viselet lenne. A másik ilyen a rövid nadrág pulcsi, én össze fagyok kabátban -5 fokban, de itt mindig van valaki, aki teljesen vidáman rövid nadrágban és pulcsiban sétál az utcán mintha 15-20 fok lenne.
  
  
• A pénz érmék, vagyis inkább az, hogy nincs rajta számjegy, minden cent-en csak betűvel van ráírva, de az is furán. Van az 1 cent-es az még ok, van a 1 dime, ami 10 cent, és van a quarter dollar ami 25 Cent.

Jöjjön a lista, hogy mit nem fogok hiányolni:

• A minden üdítőben mindenkor jeget rakunk szokás. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell tele rakni jéggel?
  
  
• A kenyér, egyszerűen itt alig lehet értelmes kenyeret kapni, szinte mindehol csak toast kenyér van
  
  
• Az idióta mértékegységek, miért nem lehet normális metrikus tízes számrendszeren alapuló mértékegységet használni? A világ nagyobbik része képes erre, miért olyan nehéz?
  
  
• A zuhanyzó, hogy sehol nincs kézi zuhanyzó, bárhol jártam mindenhol, csak a falból kilógó zuhanyrózsa van.
  
  
• A város rendezési szokások, vagyis hogy az utcák tök szélesek, és egyenesek, emiatt ha fúj a szél akkor egy-egy utcában olyan szélcsatorna alakul ki, hogy az otthoni legnagyobb szélfúvás ehhez képest csak szellő.

Nagyjából ennyi a lista, és örülök, hogy eljuthattam ide is, és persze mindenképpen visszajövök, mert van még sok minden látni való van amit megakarok nézni, pl: New York, Philadelphia, Boston, New Orleans, Miami, Disneyland, Niagara vízesés, Rock and roll Hall of Fame Clevlandben, Texas állam, Nemzeti parkok, San Francisco, Los Angeles, Las Vegas, Grand Canyon. Úgyhogy van még a bakancs listán sok hely, remélem sikerül majd mindet teljesítenem.

És kedves blog olvasó köszönöm, hogy velem tartottál ezen az utazáson, és végig követted az élményeimet, elnézést a helyesírási hibákért, és néhány magyartalan mondatért, de sose voltam jó magyar nyelvtanból. Ha további utazásom lesz szívesen látlak újra olvasóim közt.

Csütörtökön háladás napja volt, de a nap nagy részét otthon töltöttem, hogy az amerikai ügyfelek fekete pénteki kampányaival ne legyen semmi gond, szerencsére nem volt. Este viszont hivatalos voltam Jeff Blake családi házába egy igazi hálaadási vacsorára. Jeff-ék egy tipikus kellemes családi házas környéken laknak Fischerben, pont olyan a környék mint a filmekben kis utcák, házakkal persze kerítés nem nagyon van, postaládák ahogy a filmekben. Maga a vacsora nagyon finom volt, pulyka sült, sonka, köretnek 2 fél krumpli püré, mac n cheese, saláta, gravy szósz a pulykához, szóval isteni finom vacsi. Utána meg társasjátékoztunk, persze aranyos kis ivós játékokat. Plusz információ, kevertek valami rövid italt szerintem Whiskey és valami fahéjas likőr volt benne, mikor megittuk, mindenki fanyalgott, hogy milyen erős, csak én ültem ott, hogy ittam már erősebbet is :D
Sokáig viszont nem maradtam, mert péntek reggel nagyon korai géppel mentem.

Szóval pénteken beültem egy Uber-be, irány a reptér, és 1óra 10perc alatt már az államok fővárosában voltam Washingtonban. Mivel korábban érkeztünk így kis keresgélés után Zolival is összefutottam, majd lepakoltunk a lakásában, és irány biciklit bérelni. Itt is van Bubi stílusú bicikli bérlés, és így egész olcsón belehet járni a várost.
Első utunk a Jefferson emlékmű volt, ami egy Phanteonra emlékeztető épület, és csak Thomas Jefferson szobra van benne. Tovább gurulva eljutottunk a Lincoln emlékműhöz, amivel szemben van Washington monument, és a végén pedig a Capitolium jó messze.
Persze a Lincoln emlékműnél Habony Árpit utánozva akartam egy képet, csak újságos bódét nem találtam, úgyhogy újság nélkül készült a kép.
Utána még a koreai háborús emlékművet is megnéztük, majd átgurultunk az Arlington temetőhöz.
Persze a biztonság már egy temetőben is fontos így ide csak fém detektoros kapukon keresztül lehet bemenni.
Aki látta a Hair című filmet az biztos emlékszik a végére, mikor a sírnál énekelnek és egyszer csak a kamera eltávolodik és látszik a hatalmas mennyiségű sír, na az itt van és tényleg nagyon sok fehér sírkő van, bár nem csak a Vietnámi háborúból, de más háborúk sírja is itt vannak. Félelmetes látvány.

A temetőben sétálgatás után inkább úgy döntöttünk, hogy kicsit elmegyünk másfelé, és eszünk is valamit, így jutottunk el Georgtown-ba, ami egy kisváros jellegű kerület nagyon sok bolttal és étteremmel. Kaja után még átgurultunk a fehér házhoz, csak hogy azt is lássam, bár sok mindent nem lehetett látni belőle, mert egyrészt körül van kerítve, másrészt meg ép neki álltak építeni az elnök beiktatási ceremóniához a pavilonokat. Utána még közelről megnéztük a Washington monumentet, hát jó nagy obeliszk, és innen vissza a lakásba mert elég fárasztó nap volt.

Szombaton múzeumozással töltöttük a napot. A Smithsonian társaság elég sok múzeumot épített, vagy újított fel a Capitolum körül, szóval volt miből választani, ja és persze mindegyik ingyenesen látogatható, csak egy biztonsági vizsgálaton kell keresztül menni. Első az Amerikai történeti múzeum volt, itt persze minden dicsőséges háborús, elnökös feltalálós kiállítás volt, érdekes de a végére már nagyon unalmas volt. Másodiknak pedig a Természet tudományi múzeum következett, itt persze jó sok csontváz dinoszauruszok, kitömött állatok, ásvány és kristály kiállítás van.
Este pedig eljött a pillanat, hogy életem első homárját megegyem, bár nem én választhattam ki, hogy melyik állatot akarom elfogyasztani, de így is hoztak kis páncél törő csipeszt, meg nyakba akasztó fóliát, és természetesen a homárt magát. Ízre leginkább a garnéla rákhoz hasonlít, csak kicsit finomabb és persze több, a legjobb része a farka, a testében nincs sok hús, és még vannak az ollói, de az inkább már rágósabb, nem annyira ízletes.

Vasárnap az első utunk a Nemzeti Archívumba vezetett, hogy megnézhessem a függetlenségi nyilatkozatot. Mielőtt belépsz a kupolás terembe először körbe vezetnek egy kiállításon, hogy miért is fontos a nyilatkozta, ja és az egyik részen még a Magna Carta egyik példányát is itt tárolják. A kupola terembe, persze egy kordon sor vár, hogy ha tömeg van akkor szépen lassan mindenki sorra kerüljön. Szerencsére vasárnap délelőtt nem volt sok ember, így hamar láthattam az arany keretbe foglalt nyilatkozatot, persze örök mindenhol és fényképezni tilos. Magamba meg jegyeztem, hogy azért ekkora felhajtást néhány papírlapért, de végül is mi meg a koronánkat őriztetjük a parlamentben.
Archívum után bementünk a repülő és űr múzeumba, ahol sok érdekes űrutazásos kiállítás, meg repülőkkel kapcsolatos kiállítási darabok vannak, ja és hogyhogy nem egy McDonald’s van a múzeumban, csak hogy legyünk még amerikaibbak.
Utána már csak kicsit vásároltam, majd pihi és este meg repültem haza, persze jól kifogtam, mert 10kor indulta gép, de 10:50ig a kifutópályára vártunk mert mindenki most ment haza az ünnepek után, úgyhogy valamikor éjfél után értem haza.

A további képeket facebookon lehet elérni

Az utazásos kalandjaimnak viszont ezennel vége, mert már csak 2 hetem van itt az államokban és több utazást nem terveztem, maradék hétvégéimet vásárlással fogom szerintem tölteni, de még egy összefoglaló blog bejegyzés biztos készül.

Ezen a hétvégén sikerült igazi amerikai élményekben részt vennem.
Kezdődött ott, hogy kedves kollégáim szombaton elvittek egy lőtérre, ami másodsorban fegyver bolt. Persze először kicsit megkérdőjelezték a boltban, hogy külföldiként lőhetek-e, de elég gyorsan megjött a válasz, hogy persze. Béreltünk is egy félautomata géppuskát, meg Billnek és Jeffnek volt még pisztolya is. A pályára csak fülvédő használatával lehet bemenni, amit egyből megértettem, ahogy beléptünk, még fülvédővel is mindig megijedtem mikor egy puska elsült. Nagyon hangos.

Egy kis oktatás után beléptem a fülkébe kezembe nyomták a gépfegyvert, hogy akkor nosza ott a cél lőjél. Mit ne mondjak, azért ad némi férfias érzést, hogy egy hatalmas puskát elsütök, persze először alig találtam el a lapot, nem hogy a rajta lévő figurákat. 40 töltény nagyon gyorsan elfogyott.

Aztán kaptam néhány kézi fegyvert azokkal már egész jól ment a célzás, Bill-nek van egy könnyebb pisztolya azzal álom volt lőni, rá tartasz, bemérem, meghúzod a ravaszt és ott van a lyuk ahova tervezted. Viszont amellett, hogy jópofa volt lövöldözni, még mindig azon az állásponton vagyok, hogy fegyvert azért mindenki kezébe nem adnék, mert ha ki van biztosítva, nagyon könnyű elsütni, és tényleg nagy sebet okozhat. Csak megfelelő körülmények közt javaslom használatát, vagyis csak lőtéren, sehol máshol.
Lövészet után, pedig beültünk egy Brunch-ra ami szintén jól esett a nagy hidegben, mert mostanra ért oda az időjárás, hogy meghozza telet, már ilyen 2-3 °C-ok vannak napközben is.

Vasárnap jött a másik nagy amerikai élmény, eljuthattam az Indianapolis Colts egy meccsére, a hatalmas Lucas Oil Stadium-ba. Viszonylag elég magasan volt a helyem, de még így is nagyon jól beláttam a pályát, a körülöttünk ülők egy nagy része éves bérlettel rendelkezett, úgyhogy kb mi voltunk az új emberek a páholyba, de természetesen nagyon kedves volt mindenki, magyarázták a szabályokat stb.
Maga meccs igazi show műsor. Nyitó képként, egy hatalmas lovat fújtak fel ami alatt majd a Colts tagjai rohannak be. Persze elsőként a pompom lányok jöttek ki táncolni, buzdítani, majd a rezes banda skót dudákkal kiegészítve felvezette a bevonulást. Bevonuló zenének a The Who-tól a Won’t get fooled again-t választották, aminél persze a kezdeti sikolyra jött be az első játékos.

Mikor már mindenki bent volt akkor bejött az ellenfél csapat Tenesse Titans. Mindenki kifújjolta őket.
Majd igazi amerikai módra jött a himnusz, de nem is akárhogyan. Egy csomó katona kifeszített a pályán egy akkor amerikai zászlót ami pont befedte a pályát, és az utolsó taktusokra egy fehérfejű rétisas is tett egy kört a pályán.

Aztán elkezdődött a játék, és most értettem meg, hogy miért volt nagy szám Al Bundy-nak a 4 touch down egy meccsen, mert összesen a játék alatt 5 touchdown volt 3 Colts, 2 Tennesse titans, és persze nem ugyan attól a játékostól. Ami viszont engem zavar az egészben, hogy 4x15 percet 3,5 órán át el tudnak húzni. Mindig megállnak valamiért, bár gondolom ebből is látszik, hogy nem vagyok nagy amerikai foci fan.
Meccs fél idejében még volt egy kis öröm ünnep, hogy 10 éve nyerte meg a Colts a kupát, úgyhogy az akkor játékosok bevonultak és igen ott volt Peyton Manning is, csak hogy egy név legyen itt, akit még én is halottam, bár nem tudtam eddig, hogy a Colts tagja is volt.
Miután megnyerték a mecset hazafelé nagy volt az öröm ünnep az utcán, így álltam be én is táncolni a tini nidzsa teknöcök közé, najó meg az 3 sör is hozzá tett amit a meccs alatt ittam.

Úgyhogy összefoglalva igazán amerikainak érezhettem magam egy hétvégre, legalábbis a 2 leginkább amerikát meghatározó dologban vettem részt, fegyverek és foci.

Héten háladás lesz, Jeff meghívott, hogy töltsem náluk. Péntektől Vasárnapig meg Washington DC lesz a cél, mivel Gáti Zoli barátom épp ott van és hívott, hogy látogassam meg, amúgy is Washington DC fehér ház, kapitólium, Washington emlékmű, Lincoln szobor, szóval minden fontos.

Hétvégén úgy döntöttünk Alexszal, hogy elmegyünk Cincinnatibe, hisz csak 1,5 óra autóval.
Maga a város az Ohio partján fekszik, Ohio állam egyik legszélső városa, és szerencsére eléggé hegy-völgyes vidéken van, nem úgy mint Indianapolis ami lapos.
Beérve a városba eléggé lerobbant vidékkel néztünk szembe, kissé gettós, és mivel még volt időnk elfoglalni a szállást, így Google segítségével kerestünk etetőt. Meglepetésemre, egy piac melletti kis zúg étermbe vitt minket, Eli’s Barbecue. Viszonylag nagy sor volt, és a menü leginkább disznó sült, disznó oldalas volt. Az oldalas papír dobozba adták ki műanyag evőeszközzel, de életemben nem ettem még ennyire isteni finom és omlós oldalast. Kis BBQ szósz hozzá, köretnek Mac N Cheese, és nagyon jól lehet lakni, nem véletlen, hogy ide vitt minket a térkép.

Ebéd után irány a belváros, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Egy hatalmas szoba 1 ágy és 2 kanapé ággyá kinyitva, viszont minibár nem volt. Miután lepakoltunk, vissza a kocsiba, át az Ohio folyón irány Newporti Akvárium, ami már Kentucky állam, úgyhogy elmondhatom, hogy voltam Kentuckyban is. Maga az akvárium nem volt túl nagy szám, szerintem a Tropicáriumban sokkal több minden van mint itt volt, de azért cápát, ráját, meg mindenféle halakat lehetett látni, ja és aligátort, bár azt szerintem Miamiban még az utcán is lát az ember.
Akvárium után leparkoltunk immár újra Cincinnatiben egy park mellett, ahol elég jó rálátás volt a legszebb hidjukra John A. Roebling Suspension Bridge-ra. Jópár képet is csináltam.

Este még felmentünk a Carew Tower-ra ami 49 emelet magas, és ott ki lehet menni a tetőre. Igazából 4$-ért jobban megérte, mint Chicagoban a Sears Tower.

Aztán este vacsi egy egész jó olasz étterembe, nagyon finom húsos ragus tésztát ettem, de mondjuk 15 percet várnunk kellett, hogy asztalt kapjunk annyira tele volt.

Vasárnap délelőtt az állatkertbe vezetett, mint itt tudtam meg, eléggé híres állatkert, ugyanis idén tavasszal mikor volt a hír hogy egy gyerek bemászott a gorilla ketrecbe és Harambe a gorilla segítségképp elcipelte, utána szegény gorillát lelőtték. Na Harambe a Cincinnati állatkertben volt.

Legalább 4 órát voltunk itt jó sok állatot láttunk, a legviccesebb az volt mikor a flamingók kiszabadultak és a parkőrök úgy terelték vissza őket.

Állatkert után pedig még elmentünk az American Sign Museumba, ami mint a neve is mutatja, cégtáblák kiállítása. Leginkább régebbi neon, vagy még régebbi villanykörtés villogó, világító táblákkal van teli a múzeum, gondolom a villanyszámlájuk nem lehet kevés. Volt itt régi 50’es évek beli McDonald’s, KFC, Shell kút embléma, igazából kicsit ilyen mini Las Vegas élmény volt

Múzeum után meg a helyi specialitást is megkóstoltuk, ami nem más, mint kifőtt spagettire chili ragut raknak majd megszórják sajttal, és tényleg ennyi, nem rossz, de nem voltam nagyon elkápráztatva tőle. Itt véget ért a Cincinnati túránk, úgyhogy jöttünk is haza.
A többi képet a facebookon lehet elérni

Jövőhéten ha minden igaz szombaton elvisznek lőni, mert az igazi Amerikai élmények közé tartozik. Vasárnap meg Colts meccs lesz.

Előző hétvégém nagy részben önző módon a saját szülinapom ünneplésével telt, bár leginkább szombaton mintsem vasárnap.
Bill munkatársam meginvitált egy meglepetés vacsorára a Fogo de Chão Brazilian Steakhouse -ba, és a meglepetés az volt, hogy a csapat nagy része eljött ünnepelni.

Az étterem viszont nagyon izgalmas, úgy működik, hogy van egy kis kártya az asztalodon, aminek van egy piros meg egy zöld oldala. Ha a zöld van felül, akkor pincérek jönnek hatalmas nyársra feltűzött sült húsokkal és vágnak neked, piros meg azt jelenti, hogy egyenlőre nem kérsz többet, és még van egy salátabár rész ahol magad szedhetsz össze salátákat, meg az asztalra folyamatosan tesznek le köreteket. A vacsoráról tényleg csak annyit tudok elmondani, hogy nagyon finomat és sokat ettem.

Utána levezetésként beültünk egy sörre egy Pubba, majd mivel már leginkább csak fiúk maradtunk egyértelmű volt, hogy a következő úti célunk egy strip bar lesz, mert hát még is csak szülinapom van címmel. Itteni részletekre nem térnék ki, kb 2,5 óra után meguntuk a műsort. Innen tovább utunk egy táncos mulató helyre lett volna, de akkor sor állt előtte, hogy inkább 2 tömbre arrébb lévő Killroy’s Pubba mentünk, még egy-két italt meginni, és olyan fél3 felé döntöttünk úgy hogy mára elfáradtunk.

Vasárnap ezek után leginkább pihenéssel töltöttem a napot, pedig óra állítás után plusz egy órám volt(igen itt egy héttel később állítanak Téli időszámitásra) és este meg betértem a Tilted Kiltbe de mivel eléggé üres volt a hely, én meg fáradt, így egy vacsi után visszajöttem az apartmanba.
Mindent összefoglalva jól telt a szombatom, és innen már egy új korba léptem, bár belegondolva nem érzem magam 30nak, inkább 25-26nak, kivéve a másnapok már nem olyan könnyűek, viszont azt azelőtt sose gondoltam, hogy a 30at pont Amerikába töltöm, de nem lehet mindent előre betervezni :)

Ja és november 20.-án megyek NFL meccsre, kaptam szülinapi ajándékként jegyet, csak kéne találnom valakit aki jön velem(2 jegyet kaptam), szóval ha valakit érdekel, az most üljön repülőre :D

Mai nap meg már minden a választással van teli. Emberek jönnek szembe ruhájukon a matricával, hogy voltak már választani. Mit is mondjak kíváncsi leszek, a mostani hírek szerint Trump vezet, de még sok minden változhat. Azért nem egy egyszerű dolog ez, 2 olyan jelölt van aki közül inkább a másik 4re szavaznék, csak ugye őket senki nem ismeri, mert nem republikánus, vagy demokrata.
De az én véleményem szerint, azért Obama hiányozni fog mindenkinek, még ha túl sok újat nem tett az Amerikai élethez, de normális elnök volt.

A hét nagyrészében már egész Amerika Halloween iránt zsongott, mindenhol tök lámpások vannak és már 1,5 hónapja, minden italból és ételből lehetett tök ízesítésüt is kapni, de tényleg még sörből is van tök ízű (kicsit olyan mint Skandar Graun tök káosz történetében, már aki olvasta)
Természetesen a cégnél is volt aki beöltözött, mivel én késön tudtam meg, hogy lesz ilyen úgyhogy én kimaradtam ebből, de Alex pirog jelmeze tényleg ötletes volt, bár a képen már egy maszkkal is kiemelte.

Tegnap viszont, elmentünk egy gyárlátogatásra, azaz a Dallara IndyCar Factory-ba, ahol is az Indy 500-as autók vázát készítik, és magát az autókat rakják össze. Ahogy kivettem a túravezető mondandójából, maga váz egy szén szálas masszív műanyag, amit direkt arra fejlesztettek ki, hogy bírja az ütközést, és a törést, és persze a pilóta sérülés mentesen szállhasson ki egy-egy találkozás után, meg persze minél könnyebb legyen maga a váz szerkezet. A gyár lényegi részébe nem mehettünk be, és ahova bejutottunk ott is tilos volt fényképezni, úgyhogy inkább csak a szponzor, és egyedi megrendelésű autók összeszerelő műhelyét láttuk.
Persze utána a kiállítás részlegen még szimulátor játékokkal is lehetett játszani, és külön 20$ értékbe beülhettél egy 2 személyes versenyautóba, és elvittek 1 körre a gyár körül. Azt hogy mennyivel mentünk nem tudom, de gondolom 140-nél többel biztos nem, viszont a gyorsulást az autónak nagyon lehetett érezni, átlag autó nem gyorsul így, még egy bmw se :) 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Este úgy gondotlam nézek megint egy újabb bárt magamnak. Útközben elsőként pókemberrel találkoztam, aki igazából egy helyi homeless, csak hát ő is beöltözött, majd sok egyéb jelmezesebb ember jött szembe, mire eljutottam a Tilted Kilt nevű bárba, ahol szintén a csapos és pincér lányok jelmezben szolgáltak fel. Azt hiszem ide később is vissza térek, mert ahogy a facebookon láttam, a hétköznapi jelmezük viszonylag rövidebb skót szoknya. Szóval kicsit Hooters beütése van a helynek csak skót kockás köntösben tálalva.

Szóval telnek rendesen a napjaim, jövőhetem kicsit húzósabb is lesz, mivel hétfő kedden én dolgozom, de a Budapesti 3rd level nem így minden ticket az enyém lesz. Aztán majd jön az elnök választás időszak, amiről megpróbálok majd egy helyszíni összefoglalót írni, hátha valamelyik magyar online média felkapja.

Végre úgy döntöttem, hogy más várost is meg kéne nézni nem csak Indianapolist, úgyhogy elsőként a legközelebbi híres nagyvárosra esett a választás Chicago-ra. A héten interneten megvettem a busz jegyeket, majd tegnap kisétáltam a megállóba és egy jó 3 és fél óra buszozás után ott is voltam.
Oda felé a Megabus vitt, ami egy emeletes bus szolgáltatás, és egész normális, wc is van a buszon.
Ami még vicces, hogy térképen követtem, hogy merre megyünk, és kövtekző város neveken akadt meg a szemem: Leebanon, Egypt mintha a közel keltet ide hozták volna.

Miután leszálltam a buszról, a belvárostól nem messze, egyből neki indultam, hogy akkor felmegyek a Willis tower-be, és itt el is követtem az egyik tipikus turista hibát, hogy a legnagyobb tömegbe akartam én is feljutni. Közel 2,5 órás sorban állás volt az egész, persze fel darabolták több részletbe. Először sorban állsz, hogy lejuss a turista fogadó részben, majd sorban állsz a biztonsági vizsgálatra, majd mész tovább, hogy meg vegyed a jegyet, következő sor, hogy lekezeljék a jegyed, még egy sor, hogy meg nézhess egy filmet, ezzel is azt elérve, hogy nagy tolongáss igazából ne legyen, végül egy már csak egy sor hogy beléphess a liftbe ami felvisz a 103. emeletre. Ekkor mindenki azt gondolná, hogy több sorban állás nincs, pedig van, sorban állsz hogy kiléphess az üveg kalitkába hogy lenézhess 103 méter magasról, és végül ha már meguntad a nézelődést, sorban állsz hogy lejuthass a liftel, és kijuthass az épületből. El kell mondanom, a végére már nekem is a tököm tele volt a sorban állással, pedig én egy türelmes ember vagyok.

Maga a Willis tower, vagy régebbi nevén Sears tower, az Usa 2. és a világ 14. legmagasabb épülete (ezt most wikipediáztam ki), és tényleg láthatóan magas a többi toronyhoz képest is. Ahogy a filmecskében mondták, a Sears vállalat rendelte meg 9 épület együttesből áll, melyből csak 2 torony éri el a 108 emeletet, és ezek 1450 láb, vagyis 442 méter magasak, csak hogy egy kis építészet történet is legyen.

A sorban állás után már túl sok kedvem nem volt egyéb turista látványosságot nézni, úgyhogy inkább csak az utcákat róttam a környéken. Azért eléggé zsúfolt egy város, sok ember, néha még magyar szöveg is megütötte a fülemet, de eléggé vegyes nép van az utcákon, és az utcáról nézve annyira nem látszik a tornyok magassága, mert ha fel nézel el takarja a többi ház magassága.

El sétáltam a tó partjára is ami a Michigan tó, maga a part kicsit olyan mint Angliában, van Dock és nagy részt füves rész, és persze nem látszódik a túl part, szóval tényleg tenger hatása van, bár amúgy is az USA egyik legnagyobb tava.


Épp a városban valami Halloween-i felvonulás is lehetett, mert sok jelmezes embert is láttam, főleg mikor egyszer csak a szellem írtok álltak meg mellettem. Még láttam kisgyereket Darth Vader-ként, de persze túl gyors volt hogy lefényképezzem.

Enni viszont túl különlegest nem tudtam, vagy nem is találtam, mert leginkább McDonald’s, Jimmy John’s, Subway van minden sarkon, éttermet sok, szóval mikor megtaláltam a Vapianot, akkor úgy döntöttem, hogy éhesebb vagyok annál, hogy tovább keresgéljek.

Haza felé szintén busszal jöttem, csak a Greyhound társaság buszával, aminek még normális busz állomása is van Chicagoban. Maga a társaság távolsági buszokat üzemel, például az én buszom egészen Atlanta-ig ment. Az állomás mondjuk eléggé lerobbant, meg inkább a szegényebb emberek buszoznak. Viszont a sofőr nagyon normális volt, meg gyorsabban is ment, mint ide fele jövő, mert 3 óra 10 perc alatt Indianapolisban voltunk.

Szóval együttvéve Chicago egy nagyon nagy város, és érdemes volt elmenni, de legközelebb, ha megyek akkor nem 1 napos túrára tervezem, hanem legalább 1et ott is alszok, mert így sok mindent nem láttam, és csak elfáradtam.