Ezen a hétvégén sikerült igazi amerikai élményekben részt vennem.
Kezdődött ott, hogy kedves kollégáim szombaton elvittek egy lőtérre, ami másodsorban fegyver bolt. Persze először kicsit megkérdőjelezték a boltban, hogy külföldiként lőhetek-e, de elég gyorsan megjött a válasz, hogy persze. Béreltünk is egy félautomata géppuskát, meg Billnek és Jeffnek volt még pisztolya is. A pályára csak fülvédő használatával lehet bemenni, amit egyből megértettem, ahogy beléptünk, még fülvédővel is mindig megijedtem mikor egy puska elsült. Nagyon hangos.

Egy kis oktatás után beléptem a fülkébe kezembe nyomták a gépfegyvert, hogy akkor nosza ott a cél lőjél. Mit ne mondjak, azért ad némi férfias érzést, hogy egy hatalmas puskát elsütök, persze először alig találtam el a lapot, nem hogy a rajta lévő figurákat. 40 töltény nagyon gyorsan elfogyott.

Aztán kaptam néhány kézi fegyvert azokkal már egész jól ment a célzás, Bill-nek van egy könnyebb pisztolya azzal álom volt lőni, rá tartasz, bemérem, meghúzod a ravaszt és ott van a lyuk ahova tervezted. Viszont amellett, hogy jópofa volt lövöldözni, még mindig azon az állásponton vagyok, hogy fegyvert azért mindenki kezébe nem adnék, mert ha ki van biztosítva, nagyon könnyű elsütni, és tényleg nagy sebet okozhat. Csak megfelelő körülmények közt javaslom használatát, vagyis csak lőtéren, sehol máshol.
Lövészet után, pedig beültünk egy Brunch-ra ami szintén jól esett a nagy hidegben, mert mostanra ért oda az időjárás, hogy meghozza telet, már ilyen 2-3 °C-ok vannak napközben is.

Vasárnap jött a másik nagy amerikai élmény, eljuthattam az Indianapolis Colts egy meccsére, a hatalmas Lucas Oil Stadium-ba. Viszonylag elég magasan volt a helyem, de még így is nagyon jól beláttam a pályát, a körülöttünk ülők egy nagy része éves bérlettel rendelkezett, úgyhogy kb mi voltunk az új emberek a páholyba, de természetesen nagyon kedves volt mindenki, magyarázták a szabályokat stb.
Maga meccs igazi show műsor. Nyitó képként, egy hatalmas lovat fújtak fel ami alatt majd a Colts tagjai rohannak be. Persze elsőként a pompom lányok jöttek ki táncolni, buzdítani, majd a rezes banda skót dudákkal kiegészítve felvezette a bevonulást. Bevonuló zenének a The Who-tól a Won’t get fooled again-t választották, aminél persze a kezdeti sikolyra jött be az első játékos.

Mikor már mindenki bent volt akkor bejött az ellenfél csapat Tenesse Titans. Mindenki kifújjolta őket.
Majd igazi amerikai módra jött a himnusz, de nem is akárhogyan. Egy csomó katona kifeszített a pályán egy akkor amerikai zászlót ami pont befedte a pályát, és az utolsó taktusokra egy fehérfejű rétisas is tett egy kört a pályán.

Aztán elkezdődött a játék, és most értettem meg, hogy miért volt nagy szám Al Bundy-nak a 4 touch down egy meccsen, mert összesen a játék alatt 5 touchdown volt 3 Colts, 2 Tennesse titans, és persze nem ugyan attól a játékostól. Ami viszont engem zavar az egészben, hogy 4x15 percet 3,5 órán át el tudnak húzni. Mindig megállnak valamiért, bár gondolom ebből is látszik, hogy nem vagyok nagy amerikai foci fan.
Meccs fél idejében még volt egy kis öröm ünnep, hogy 10 éve nyerte meg a Colts a kupát, úgyhogy az akkor játékosok bevonultak és igen ott volt Peyton Manning is, csak hogy egy név legyen itt, akit még én is halottam, bár nem tudtam eddig, hogy a Colts tagja is volt.
Miután megnyerték a mecset hazafelé nagy volt az öröm ünnep az utcán, így álltam be én is táncolni a tini nidzsa teknöcök közé, najó meg az 3 sör is hozzá tett amit a meccs alatt ittam.

Úgyhogy összefoglalva igazán amerikainak érezhettem magam egy hétvégre, legalábbis a 2 leginkább amerikát meghatározó dologban vettem részt, fegyverek és foci.

Héten háladás lesz, Jeff meghívott, hogy töltsem náluk. Péntektől Vasárnapig meg Washington DC lesz a cél, mivel Gáti Zoli barátom épp ott van és hívott, hogy látogassam meg, amúgy is Washington DC fehér ház, kapitólium, Washington emlékmű, Lincoln szobor, szóval minden fontos.